A Duna-Ipoly Nemzeti Park weboldalának cikke

A nagy szentjánosbogár rajzási csúcsa valóban június végén van, ezért a Szent János éjszakáján kincset kereső emberek könnyen találtak „tüzet”. Ha azonban tüzetesebben megnézték, csalódva hagyták ott, mert kincs helyett fénylő bogarat találtak. Smuk Antal véleménye szerint a szentjánosbogár név ebből a legendából eredeztethető.

Mit érdemes tudnunk a szentjánosbogarakról?
 

• Magyarországon 3 faj él: a nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca), a kis szentjánosbogár (Lamprohiza splendidula) és a törpe-szentjánosbogár (Phosphaenus hemipterus). Elsősorban a párásabb élőhelyeket (erdőket, mocsarakat, folyó- és patakvölgyeket, nedves réteket) népesítik be. Leginkább ritkás erdőkben, erdőszegélyeken, cserjés helyeken, dús növényzetű réteken, parkokban, temetőkben, nagyobb kertekben él – gyakorlatilag bárhol, ahol a lárva táplálékául szolgáló csigák elegendő számban találhatók.

• A nagy szentjánosbogárra erős ivari kétalakúság (szexuális dimorfizmus) jellemző: a hím és a nőstény megjelenése nagyon eltér egymástól. A nőstény teste nagyobb méretű, hártyás szárnyai hiányoznak, így repülni nem tud. A hím teste rövidebb, fejének nagy részét a két hatalmas, félgömb alakú összetett szem teszi ki, amelyek alul majdnem összeérnek. Hártyás szárnyai fejlettek, repülni tud. A lárva érett korában 20–25 mm hosszú. Rágói jól fejlettek, erőteljes szájszervükkel a táplálékul szolgáló csigákat többször megharapják, majd beléjük juttatják emésztőfolyadékukat, így bénítva meg őket. A kifejlett szentjánosbogarak nem táplálkoznak, legfeljebb némi folyadékot vesznek magukhoz. Rövid életük alatt a lárvakorukban felhalmozott tápanyagaikat élik fel.

• A nőstény szentjánosbogár a teljes sötétség beálltakor (Magyarországon este 10 óra körül) kapcsolja be lámpását. Általában mozdulatlanul ül a talajon, legfeljebb a növényekre mászik fel, hogy fénye észrevehetőbb legyen. Potrohát néha jobbra-balra csóválja vagy felgörbíti, ez még inkább megkönnyíti a hím dolgát, mely repülve, a fényt figyelve keresi a nőstényeket. Ha a nőstény nem találkozik hímmel, két óra múltán kikapcsolja a fényét, és elbújik. Ezt legfeljebb 10 napon át ismétli; ha ez idő alatt nem sikerült párosodnia, elpusztul. Ha a párzás megtörtént, a nőstény nem világít többé, hanem maradék energiáját a tojások érlelésére és a tojásrakásra fordítja. Nyirkos helyeken 3 nap alatt rakja le 50–100 tojását, amelyek gyengén világítanak. Élete ezután véget ér.

• A nagy szentjánosbogár által kibocsájtott fény a luciferin nevű szerves vegyület oxidációja közben keletkezik. Az állatok a lárvája is világít, bár sokkal gyengébben, mint a nőstény. Náluk a fénynek figyelmeztető szerepe van, a testükben lévő mérgező anyagokat jelzi.

Mit tehetünk értük?
 

• Megtelepedését és szaporodását elősegíthetjük, ha a növényzet természetességét óvjuk, ez ugyanis a bogáron kívül a zsákmányul szolgáló csigáknak is kedvez.

• Parkokban, kertekben, temetőkben hagyjunk olyan részeket, ahol őshonos lágyszárúak a maguk kedvére tenyészhetnek. A változatos, mozaikos táj kialakítása a szentjánosbogár hasznára válik. A zárt erdőkben a hímek nehezebben veszik észre a nőstényeket, az egyhangú nyílt területeken pedig a bogarakat és a csigákat is jobban fenyegeti a kiszáradás – a tisztásokkal tagolt erdők vagy a facsoportokkal tarkított rétek azonban pont nekik valók.

SZENTJÁNOSBOGÁR-SÉTÁK
 

• Az Alcsúti Arborétumban minden évben tartanak szentjánosbogaras programot. Az arborétum honlapján és a Facebook-eseménynél lehet érdeklődni.

• A www.bogarmester.hu oldalon elektronikus regisztrációt követően vehetünk rész sétákon több helyszínen.

• Igazgatóságunk is szervez túrákat. A Gerecsében szerveződő programról ITT tudhatnak meg többet. Kérjük, hogy minden esetben tájékozódjanak előzetesen telefonon, vagy e-mailben!!!