A tó a nevét a Budapestről kijáró fürdőzőknek köszönheti, akik szerint a vize olyan jó minőségű volt, mint a fővárosi Palatinus Strandfürdőé. A Sátorkői-tó, illetve a Báger-tó elnevezés a tóval közvetlenül határos földrajzi helyek neveiből származik.

Az északnyugat-délkelet irányba elnyúlt tó nagyjából 840×350 méteres, téglalap alakú, délkeleti kiszögelésében nyúlványszerű öbölben végződik. Jelenleg strandként és horgásztóként működik. Csak a talajvíz táplálja, patak, vagy egyéb folyóvíz nem. A vízét egy csatornán keresztül a Kenyérmezői-patak vezeti le.

Mesterséges eredetű bányató. Az 50'-es években homokkitermelés következtében keletkezett. A homokot a közeli bányákban tömedéknek használták. A kitermelés folyamán egy összefüggő vízfelület alakult ki a területen. Jó vízminőségét annak a bányászati technológiának köszönheti, amit ekkor kezdtek alkalmazni. A vízmederbe sűrített levegőt fújtak, és a fellazított, felkavart homokot kiszivattyúzták. Ez tisztán tartotta a tó fenekét, megakadályozta az elalgásodást. A tó partjától indult a dorogi homokvasút.

A tóban megtalálható a mindössze néhány centiméteres Édesvízi Medúza , a legnagyobb hazai vízicsigafaj a nagy mocsári csiga és a festőkagyló is aminek a teknőjét valamikor festők használták színek kikeverésére, belső gyöngyházrétegéből pedig gombokat készítettek.