Hol tanultál festeni? Kik voltak a mestereid?

Első tanárom Tobisch Ilona festőművész volt, az általános iskolai rajztanárom, aki már az első években külön feladatokkal látott el. A rajzórákon nem a kötelezőket kellett rajtzolnom, festenem, hanem a világ minden táján megrendezett gyermekrajz-versenyekere készülhettem. Indiától NDK-ig rendeztek akkor ilyen versenyeket és szerencsémre sok díjat hoztam el többnyire cirkuszi témájú képekkel. Igaz Ili néni egyszerűen megfogalmazott útbaigazításai mindig valós segítségek voltak, mint pl.: -kicsim, a "parasztrózsaszíned" él! Egy év előkészítöre jártam a Képzőművészetibe Basilides Sándor tanár úrhoz, ahol kizárólag alak, tér és forma ábrázolással foglalkoztunk. Az orosz kettesem miatt rám bízták a düntést, hogy vállalom-e a négyest legalább, akkor felvesznek, de ha nem sikerül akkor egy jó oroszos lehetőségét veszem el.. Nagy falatnak tűnt, nem vállaltam. Nyomdász lettem, a rajztanárom Varga Hajdú István festőművész lett aki bevitt a a nyomdászok rajzkörébe a Guttenberg Művelődési Házba, ahol Xantus Gyula festőművész volt a vezető tanár. Próba órára hívott, ahol portré volt a feladat. Sikerült és 15 évesen az egyetlen kiskorú voltam akkor a körben. Három évig jártam. Csak élőben engedett a mester rajzolni. Mindig a "látást" a "meglátást" helyezte előtérbe, mert az a sajátunk, az "egyedink". Csendélet, portré, akt váltották egymást, de mindig más modellekkel.

Ez már a harmadik festőtábor Kesztölcön. Mik voltak a tapasztalataid az előző években?

A táborokról csak jó tapasztalataim vannak. Azt hiszem nagy szükség van arra, hogy "emberközelben" is tegyük azt amit szeretünk csinálni. Az alkotás nem feltétlenül "magányos" műfaj, legalább is nem kizárólagosan az.

Mit tervezel az idei táborban? Hová mentek festeni?

Ma már egészen mást jelent egy festett kép, mint amikor még nem létezett fényképezőgép, film, vagy ma már az internet, az okostelefonok.. Az élet megörökítése valamikor (és nem is olyan régen) csak emberi alkotással létezett, ma bárki bármit bármikor megörökíthet, különböző profi programmal egyedi képeket varázsolhat, ha kell éppen festmény stilusban, melyek végeredményei: tökéletes képek.... A képalkotás kettévált, a fotó is felemelkedett az őt nagyon is megillető művészi rangra. Ma így egészen más szemszögből nézzük, értékeljük a festett képeket, hiszen vannak más, állandóan kéznél lévő technikai eszközeink a képek készítéséhez, alkotás céljára. A fotó önmagában már képi alkotás, mint ahogy a rajzolt, festett képek is. Kézenfekvő, hogy amikor csak "élöben" lehetett akkor azt festettek amit láttak. Ma amit látunk, azt azonnal meg tudjuk örökíteni. Sokan, sokféleképp értelmezzük a képi műalkotást. Ma rengeteg festőkör jött létre a világban, így nálunk is. Én hiszem, hogy van különbség az ember alkotta ls a technika tökéletességével alkotott művek között. Elzárni is lehet egyiket a másiktól, de együtt is alkalmazható. Hogy milyen mértékben alkalmazzuk együtt, az mindenki saját értelmezése. A táborunkban a saját látásunkra helyezem a hangsúlyt. A technika jelen van az életünkben, lassan minden okos, még ahogy látom a reklámokban a tégla is.. Ezt el kell fogadnunk, de létezik ugyan úgy a saját élményekkel, megéléseinkkel gazdagított látásunk is. Ma a rohanó világban ritkán van lehetőség kiülni rajzolni, festeni, de, ha lehet jó megtenni. Nem hiszek abban, hogy meg lehet tanulni pár óra alatt festeni, énekelni, vagy éppen fából csodákat faragni, ilyenre véletlenül sem mernék célozni sem. Inkább azt szeretném ösztönözni, hogy próbáljuk a világunkat kicsit összehangolni. A technikát az emberi érzésekkel. Próbáljuk használni saját látásvilágunkat, ha éppen nincs lehetőség élöben, akkor vegyük igénybe a technikát, de az a kép már ha lehet, a sajátunkként készüljön. Ha lehet egy témát körbejárva, több szemszögből. Így a saját élményenkkel a mi látásmúdunkól formálódik ki egy kiindulási pontunk. A papíron, vásznon ezek összességét próbáljuk meg rögzíteni, érzékelteni, átadni. Nem hiszem, hogy bárki is emlékezne az összes falevélre, de az élményét, a képét hordjuk magunkban. Véleményem szerint nem attól lesz szép valami, mert pontosan olyan mint ami már készen van, hanem attól, hogy azt az élményt képesek vagyunk egészen más úton elérni, ami közben egyedileg a sajátunké formálódik.

Mit hozzon az, aki szeretne részt venni a táborban? Mibe kerül a tábor a résztvevőknek?

A festőtábort közösen hozzuk létre barátokkal, ismerősökkel, családdal.. A részvétel ingyenes. Korhatár nincs, bárki aki ugy érzi, hogy kedve van egy rövid időre kis köszösségben egy kicsit másként alkotni a megszokott gyakorlatánál azt szívesen látjuk. Mindenkitől és mindig lehet valami ötletet, megoldást ellesni, tanulni.. Ha bárki megtisztel kérdéssel, mindvégig állok mindenki rendelkezésére. A helyszínek: -első nap a klubban kis alapozást tartunk, csendélet, alak rajzolás.. Utána minden nap más környékbeli helyszínre megyünk. Itt kérjük, hogy akik kocsival jönnek, segítsenek a nem kocsival rendelkezőket is a helyszínekre szállítani, amik nem nagy távolságok. ( Klastrompuszta a legtávolabbi ) Kérünk mindenkit, hogy amivel szeret alkotni azt hozza magával, valamennyi alapanyagról pótlásként mi is igyekszünk felkészülni.

Tavaly volt kiállítás a tábor résztvevőinek festményeiből. Idén terveztek ilyet?

A tábor anyagából ez évben is közös kiállítást rendezünk, remélem sokan fogjuk jól érezni magunkat ismét sok szép élménnyel gazdagodva.

A fényképek a tavalyi táborban készültek, borítókép: Tóth Tibor: Klastromi tó c. festménye