Ilacsek-halála

( A Zsivány-szikláknál található nyiladék déli oldalán van.)

A helynév eredetmagyarázata Szádeczky-Kardoss Géza alapján:

„1945-ben, mikor a háborús front ezen a vidéken volt, az oroszok tüzelőnek és hadi célokra sok fát kivágtak. Mivel tél volt, a fákat a hófelszín fölött döntötték ki, és így jókora csonkok csúfították az erdőt hóolvadás után. Az erdészet az ínséges időkben a falu lakóinak megengedte a tuskók tűzifának való hasznosítását. Ilacsek József tizenkét éves fiával is fát vágni indult az erdőre. Mikor már elég tuskót kivágtak, az apa leküldte a fiút szekérért. Mikor a gyermek visszatért, apját egy vértócsa közepén vérbe fagyva találta ülő helyzetben. A kisnadrágban, félmeztelenül dolgozó férfit a tuskóból kicsapódó éles faforgács sebezte meg az ágyéki ütőerén. Mivel nem számíthatott segítségre, elvérzett, mire a többiek a helyszínre értek.”

Döme-halála

(Pilisszentkereszt határában, a falutól északnyugatra, a ZS+ turistautak mellett található.)

Pápai Domonkos erdőmérnök 1957-ben földmérési munka közben hunyt el egy szerencsétlen baleset következtében. Az esetnek emléket állító kereszten Pápay Domonkosként van feltüntetve a mérnök neve.

„A háború utáni években nem volt pénz az erdők karbantartására. Az irtások, favágások rendszertelenül történtek.. Az ötvenes évek végén az Országos Erdőrendezőség a szegedi születésű Pápai Domokos földmérő mérnököt bízta meg a léniák kitűzésével. A munkához Pilisszentkeresztről vettek fel iskolából éppen kimaradt 16-17 éves fiúkat. 1957. október 4-én délután már sietett volna a mérnök az autóbuszhoz. Odakiáltott hát az egyik legénynek: „Dobjál ide egy kitűző rudat!” A srác a bokros, nehezen átlátható nyiladék túloldaláról, mint egy gerelyt, a hang irányába hajította a rudat.  A vashegyű pálca az ágakon gellert kapott, és a mérnököt olyan szerencsétlenül találta el a nyaki ütőérén, hogy rövid idő alatt elvérzett. A rendőrség által meghurcolt fiatalt, K. Miklóst ezután csak „hóhérnak” csúfolták a faluban. A fiú később megzavarodott, és önkezével vetett véget életének.”

Simon-halála

Az egyik történet szerint, amikor a hódító törökök felégették a közeli Szent Kereszt-kolostort, és mindenkit megöltek, Simon papnak sikerült elmenekülnie és megbújnia egy közeli barlangban. Pár nap múlva a törökök mégis rátaláltak, és a kolostor kincseit követelték rajta. Végül Simon életét sem kímélték, és levetették a Pilis-tető egyik sziklájáról.

Mások szerint egy Simon nevű bölcs és öreg remete élt itt egy barlangban, vagy egy szikláknak támasztott viskóban. A jóságos remete szíve mindig nyitva állt a szomszédos falvak betegei és tanácskérői számára. Később itt érte a halál is, és a környékbeliek ide temették el. Az emberek Simon halála néven őrizték meg a hely és a jóságos remete emlékét.

Egy legenda szerint Gertrudis királynő – II. András királyunk felesége – egyik gyilkosát, Simon bánt, büntetésből itt vetették le a mélybe a Pilis hegy szikláiról. De olvashatunk Simon nevű erdészről és vadászról is, akiket itt gyilkoltak meg az orvvadászok, illetve szerencsétlenül járt turistáról, aki a sziklákról lezuhanva lelte halálát.

Ezen a helyen sokáig nem jelezte semmi hol történt Simon halála. Ott ahol a térképen a Simon halála feliratát találjuk, most egy vékony faágakból készített kereszt található a piros kereszt és zöld turistautak kereszteződésében. Talán valaki ezzel állított emléket az ismeretlen Simonnak.

Csehhalál

(A PZZ+ turistajelzések kereszteződésében álló Égett-hárs mögötti erdő Pilisszentlélektől északra)

Cseh halálának történetét nem kell annyira a régmúltban keresnünk. Valószínű, hogy az 1950-es években a Felső-Ecset-hegy keleti oldalába lezuhant csehszlovák repülőgép miatt hívják így ezt a helyet a helyiek. Az esetről keveset lehet tudni, mert a repülő állítólag engedély nélkül tartózkodott a magyar légtérben, és a hatóságok senkit sem engedtek a baleset helyszínére. Így pontos leírások helyett csak pletykákra támaszkodhatunk.

Német gyerek-halála

(Az Alsó-Ecset-hegy csúcsától keletre eső völgy)

„Az egyik világháború előtt nem sokkal német vendégvadászok, apa és a fia, Pilismarótra jöttek szarvas vadászatra. Egyik délután a vadőrt hátrahagyva indultak a vadászatra. Már sötét volt, mikor a vadőr lövéseket hallott. A hang irányába indult és összetalálkozott az erősen ittas apával, aki beszámolt arról, hogy ugyan meglőtte a vadat, de az elmenekült, viszont a fiát nem találja. Mivel meglehetősen rossz idő volt, nem tudott a fiú keresésére indulni, hanem inkább letámogatta a vendégvadászt. Másnap a fiút vérbe fagyva találták a vadászat színhelyén – az ittas apa a saját gyermekét vélte vadnak.”

Enyedi-halála

(Pilisszentlélektől északnyugatra a Béla-tető és a Kápolna-fa közti gerincen a Z turistajelzés mentén.)

Ennek a helynek a nevére, két magyarázat is létezik, az első szerint egy Ernyedi nevezetű vadőrt vadorzók gyilkoltak meg, mert rajtakapta őket vadászat közben.

A másik változat valószínűbbnek tekinthető az elsőnél, ugyanis azt csendőrségi jegyzőkönyvek, periratok is alátámasztják, sőt a sértett sírja is sokáig az egyik esztergomi temetőben volt.

„Enyedi István nőtlen erdész a barát-kúti erdészházat kapta Esztergom várostól szolgálati lakásul. Ennek melléképületében élt egy Kierer Hugó nevű nős vadőr, aki goromba, hirtelen haragú ember volt és feleségét is gyakran bántalmazta. Szegény asszony gyakran menekült Enyedihez, mire a férj féltékeny lett az erdészre, akivel egyébként is rossz viszonyban volt. Enyedi 1927 nagyhetében a pilismaróti erdészkollégájától vadásztöltényeket indult átvenni, mivel közeledett a szalonkázás ideje. A féltékeny Kierer azonban a közeli Tetves nevű erdőrészben agyonütötte őt és igyekezett vízbe fulladásnak álcázni a balesetet.

Borítókép: Király Gábor: Fák az Eszperantó fölött c. fényképe