Kesztölc Kestúc

keresés

Megemlékezünk az I. világháború kesztölci áldozataira, és végre méltó környezetbe kerülhet a Kisiskolában a Helytörténeti Gyűjtemény is. 

A tavalyi 1956-os megemlékezésen a kesztölci születésű Szokolik Sándor az Önkormányzatnak ajándékozta nagyapja, Vojácsek Pál első világháborús naplóját. Ez adta az ötletet, hogy induljunk az I. Világháborús Emlékbizottság pályázatán. Az alábbiakban a pályázat koncepcióját mutatjuk be.

Álmomban a szüleimhez, hű feleségemhez futottam

Kesztölc kis zsákfalu a Dorogi medencében, a Pilis dél-nyugati lábánál. Lakóit az 1700-as évek elején telepítették be a Felvidékről. A XIX. században az elzárt faluban erős közösséget alkottak és megőrizték archaikus szlovák nyelvüket. A kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú területeken rozst termesztettek, és egyre nagyobb szerepet kapott a szőlőművelés. A csendes, magába zárkózó falu számára érzékeny veszteséget jelentett az I. világháború előtt a filoxérajárvány. 1891-92-ben a domboldalra ültetett régi szőlők 80%-a kipusztult. Az 1900-as évek elején amerikai vadalanyokkal pótolták a szőlőket, de a gazdáknak más megélhetés után is kellett nézniük.

Dorog térségében éppen ebben az időben kapott újabb lendületet a szénbányászat, mert 1895-ben megépült a várost Budapesttel összekötő vasútvonal. Ez a tönkrement kesztölci szőlősgazdáknak is új lehetőséget kínált. Aki tehette, a bányában keresett munkát, kegyetlen, nehéz munkát vállaltak, naponta 10 kilométert gyalogoltak Dorogra, a munkahelyükre és vissza. Az otthonmaradó asszonyok tovább foglalkoztak a szőlőműveléssel, a ház körüli feladatokkal, egyben tartották a családot.

Kesztölciek az I. világháború utánKesztölciek az I. világháború után
A hagyományos paraszti, szőlősgazda társadalom már felbomlóban volt, de az akkori kesztölci fiatalok számára az igazi sokkot az I. világháború kataklizmája okozta. Azok a fiúk, férfiak, akik számára Dorog jelentette a nagyvárost és a világot, egyik napról a másikra bekerültek a Nagy Háború embertelen húsdarálójába. Ez volt a nagyszüleink brutálisan fájdalmas találkozása a modern világgal. Ez a drámai élmény a kesztölci családokon belül generációkon át öröklődött, megkopott, de Kesztölcön továbbra is él az emléke, érezzük hatását.

A padlásokon még előkerülnek a régi fényképek a háborúba vonuló daliás legényekről. A helytörténeti múzeum őrzi a Nagy Háború kesztölci hőseinek tárgyi emlékeit. Vojácsek Pál kesztölci katona hadinaplója azért nagyon fontos nekünk, kesztölcieknek, mert a nyalka vitézeket ábrázoló fotográfiák mögé felrajzolja azt a sötét képet, amit a fiatal kesztölci hőseink átéltek. A 23 éves kesztölci magyar katonát az olasz frontra vezényelték 1914 októberében. Vojácsek akkor már meglett férfiembernek számított a faluban, nős volt, és két kislány büszke édesapja. Naplóját a megsebesülése után kezdte írni.

Vojácsek Pál egyszerű tömör mondatokkal írt, bejegyzései rövidek, könnyen olvashatóak, érthetőek. A szlovákból magyarra fordított szöveg népmesei egyszerűséggel idézi fel a napló írójának szenvedéseit. Vojácseknek abban volt szerencséje, hogy sebesülten, kimerülten volt hová hazaálmodnia magát. Erős fogódzót jelentett neki a családja, a szülei, a gyerekei. Naiv festményeket idéző sorai plasztikusan írják le az otthonából kiszakított katona szenvedéseit:

“Megöleltem a gyermekeim, szerelmesen, gyengéden, édesen öleltem feleségem és tartottam karjaimban, erőteljesen szorítottam, szinte megfájdultak a karjaim. Felébredtem, de karomban nem a feleségem fekszik, egy bokor az, amit erősen fogok, szinte a kezeimből nőtt ki. Nagyon esik az eső, ereim megmerevedtek. Gondolok a fájdalomra és azokra a golyókra, amelyek felébresztettek”

I. világháborús eméktábla a Hősök szobrán
Vojácsek Pál visszatért a frontról, a harmincas években a kesztölci Hangya Szövetkezet egyik meghatározó vezetője lett. A második világháború már elsodorta Kesztölcről, családja megőrizte naplóját. Unokája, Szokolik Sándor ma Ausztráliában él, 2016-ban 1956 hatvanadik évfordulója alkalmából Magyarországra jött, és nagyapja naplóját a Kesztölci Önkormányzatnak adományozta.

Az I. világháború éveiben Kesztölcön a hadkötelesek közül 60 fő került ki a frontra.  A besorozott katonák egy része az Esztergomban állomásozó 26. császári és királyi közös ezred, a másik fele a nyitrai 14. honvéd gyalogezred állományának a tagja volt.  A háborúban 34 kesztölci halt hősi halált a hazáért.

1932-ben a Hangya Szövetkezet állított emlékművet a háborúban elesett hősök tiszteletére.  A Hősök szobra obeliszk, amelynek súlyponti része a szárnyait harciasan szélesre táró turulmadár. A turul testtartása mutatta, hogy óvja a háborúban elesett hős katonák emlékét. és az obeliszken elhelyezett bronzkereszt és címer szellemiségét is. Az emlékoszlop alsó részén „A hazáért hősi halált haltak” felirat alatt tüntették fel az elesett katonák neveit. Az emlékmű az 50-es évek politikai eseményeinek áldozata lett. Méltatlan módon eltávolították a turulmadár szobrot. 

Wieszt József grafikájaWieszt József grafikájaAz önkormányzat 1994-ben felújította az emlékművet. A felújítás nemcsak renoválást tartalmazott, hanem újabb nevek megörökítését, és környékének rendezését, is jelentette. Az obeliszkre visszakerült a turulmadár Melocco Miklós alkotása, az első világháború hősei mellett, helyet kaptak a második világháborúban elesettek, az ötvenes évek személyi kultusza és az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatai is. Az emlékmű községi rendezvények, állami ünnepek, koszorúzások megemlékezések színhelye.

Pályázatunk célja az, hogy az első világháború kesztölci hőseire és áldozataira emlékezzünk. Rendezvényt tervezünk a kesztölci művelődési házban. A rendezvényre önálló internetes interaktív installáció készül Vojácsek Pál naplójának feldolgozásából. A rendezvényre meghívjuk a szlovákiai Búcs település képviselőit. A második világháború lakosságcseréje során Kesztölcről Búcsra települtek sokan, köztük Vojácsek Pál is.

A kiállítás megszervezését megelőzi az első világháborúval kapcsolatos tárgyak gyűjtése a falu lakóinak közreműködésével. A kiállítás helyszíne a Kisiskola, amely a jelenlegi Helytörténeti Gyűjteménynek is otthont ad. A tervek szerint a teremben egy állandó kiállítás összeállításához elegendő falfelületet biztosítunk. A gyűjtött anyagot elkülönülten, ám kiemelt helyen mutatjuk be, a Helytörténeti és a Bányászati Gyűjteményen belül.

Borítókép: Az esztergomi huszonhatosok

Olvasta már?

Biztos jövőt szeretnél? Válaszd a kéményseprő hivatást!

BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Gazdasági Ellátó Központ (BM OKF GEK) Kéményseprő ipari Tevékenységet Ellátó Igazgatóhelyettesi Szervezet felhívása. Biztos jövőt szeretnél?    Válaszd a kéményseprő hivatást! 

Megyénk körül megyünk körül

Tisztelt Kesztölciek! Tájékoztatom Önöket, hogy 2021. július 21-én kerül sor a Megyénk körül megyünk körül című program keretében a Kocs-Kesztölc páros találkozóra.

Szerencsés kirándulás

Bizony, annak nevezhető a  KMASZC Dr. Szepesi László Mezőgazdasági Technikum, Szakközépiskola és Kollégium 10. osztályosainak év végi tanulmányi kirándulása Klastrompusztán.