Minden településnek van főbejárata és azon kívül más lehetőségek is. A mienk az elágazástól három kilométenyire van, igazán festői, falusias. Szemünk elé tárul a Kétágú-hegy és maga a falu is, mint egy eleven képeslap. 

És őszintén mondva, felrázó is, mert a falu előtt az út olyan, ami megdobja az autó és az autóbuszt, így a szundikáló utas akaratlanul is felébred és szeme elé tárul falunk panorámája.

Egy  fehér tábla fogad először, amin az áll hogy: Üdvözöljük Kesztölcön! és alatta a falu címere, majd szlovákul : Vitame Vás v Kesztölc! Ezt után látjuk a helységtáblát. Az út jobb oldalán egy nagyon szép és régi kőböl készül kis keresztet láthatunk, ami előtt szinte mindig vannak virágok és gondozott is.

A falu ismeretterjesztő táblája nagyon praktikus, szépen megmunkált. Itt az autóval érkező megállhat és megtekintheti a "Kesztölc község információs térképe" fábol készített szép alkotását, melyen pár képeslapot is megtekinthetünk,és egyéb információkat.

Továbbmenve aztán beérkezünk a faluba. Az útnak viszonylag magas  az emelkedője, ezt főleg a biclisták tapasztalják, viszont a látvány nagyon szép : ahogy haladunk az úton, a dombon fel, szembe a Kesztölc római katolikus temploma látható, mintegy iránytűként mutatva az utat.

Nagyon jó összhangban van így ez a "bejövetel" a házak közt. Kesztölcre más oldalról is beérhetünk, a 117-es útról.