A fesztivál díszvendége Thibaut Lespagnol, a Francia Nagykövetség ideiglenes ügyvivője és Dr. Völner Pál országgyűlési képviselőnk voltak. A francia ügyvivő ebből az alkalomból kis kutatást is végzett arról, hogy hogyan alakult a kesztölciek sorsa az 1930-as években Franciaroszágban. Thibaut Lespagnol köszöntője:

Az államok közötti kapcsolatokat nem csak a diplomaták és a politikusok tartják fenn. Nem csak érdekügyletekből, hatalmi viszonyokból vagy szövetségekből állnak. Az európai országok közötti kapcsolatokat ezeken kívül és legfőképpen a népek és az egyének közötti kapcsolatok alkotják. Ezek az ezernyi, gyakran a hivatalos történelem által elfeledett egyéni sorsok táplálják az országaink közötti kapcsolatot, ezek adnak emberi és megindító mélységet neki.

Az Önök települése a tökéletes példa erre. Az 1920-as évek elején Kesztölc lakói, magyarok és szlovákok, talán az Önök ük- és nagyszülei, elindultak egy jobb életet keresve Franciaország felé, főként országom északi része felé, ahol az első világháború vérontása és pusztítása után bátor és megbízható emberekre volt szükség a szénbányákban. Elhagyni a hazánkat, történjen bármilyen okból is, mindig fájdalmas dolog De biztos vagyok benne, hogy a kesztölci magyarok a bányászok bajtársiasságának köszönhetően hamar megtalálták azt a fajta testvériességet, amely összeköti a nőket és a férfiakat, átsegíti őket különbözőségeiken.

Kesztölc e lakóinak és családjaiknak a sorsa különbözőképpen alakult és ezeknek a történeteknek a lejegyzése még előttünk áll :

• Horváth Maria, aki 1922-ben született Kesztölcön Dechy-be követi édesapját. Ott él 2015-ben bekövetkezett haláláig, ötvenkét évig Wenon Biskupski feleségeként, aki szintén Dechy-ben letelepedett lengyel munkás ;

• A második világháborúban több magyar kiskorú, akik hamar megszerezték a francia állampolgárságot, a francia katonák oldalán harcolnak Wehrmacht ellen, majd ezt követően segítenek a francia bebörtönzötteknek Magyarországra menekülni, ahol a magyar kormány védelmet biztosít nekik a háború további részére, hiszen Magyarország és Franciaország nem állt hadban egymással ;

• Mások csatlakoznak a Francia Ellenálláshoz és az ő hősiességük a náci csapatok ellen segíti Franciaországot abban, hogy felszabaduljon, visszakapja a becsületét és a szabadságát. Itt kifejezetten a Martinovski testvérekre gondolok, Ferencre és Rudolfra, akik 1915-ben és 1920-ban születtek Kesztölcön és követték apjukat Észak-Franciaországba. 1938-ban megkapják a francia állampolgárságot és 1941-ben mindketten belépnek a Francia Ellenállásba. Ferencet, akit kétszer halálra ítélnek, 1942 júniusában agyonlövik Lorraine-ben, Rudolf pedig 1943 októberében a Mauthausen-i koncentrációs táborban veszti életét ;

• Megint mások visszatérnek Kesztölcre, hűen a gyökereikhez, boldogan, hogy újra a saját falujukban lehetnek, de már kicsit franciává válva társasági és étkezési szokásaikban, gondolok itt főként a « frit-re », azaz a sült krumplira.

Tehát amikor ma este együtt nézzük, ahogy az égen a hullócsillagok beragyogják az Önök csodás faluja fölötti eget, kívánjuk együtt, hogy a jövő még sok ilyen történetet tartogasson számunkra, Magyarországra telepedő franciákról és sorsukat Franciaországhoz kötő magyarokról, hogy ezáltal is egyre szorosabbá és stabilabbá váljon a kapcsolatunk, és hogy az emberi kapcsolatoknak e filmvásznán tovább tudjunk építeni egy olyan Európát, amely békében és jólétben él.