A visegrádi horgász szerint megtámadta a vaddisznó, a videó tanúsága szerint inkább barátkozni akart az állat. Visegrádon jól ismerik ezt a vaddisznót, egy drótszőrű foxival nőtt fel, és veszélytelennek, de nagyon kiváncsinak tartják. A Fish and Dirt blog beszámolója.

Tegnap nagyon boldog voltam, amikor konstatáltam, hogy egyedül vagyok a visegrádi pályán, ahol nagyon régen nem jártam. 10 perccel az érkezésem után, zörögni kezdett a bozót, gondoltam, eddig tartott a magány, kolléga érkezik. E helyett egy hatalmas vaddisznó jelent meg 10 méterre tőlem...

20170924_183201.jpg

Megjelent, egymásra néztünk, de nem szaladt el. Igaz felém sem indult el, lesétált komótosan a vízhez és ivott. Szürreális. Érdekes, hogy mennyire nem vagyunk felkészülve, vagyis én nem vagyok felkészülve az ennyire valószínűtlen helyzetekre, mert dobáltam tovább. Ott áll tőlem 10 méterre egy vaddisznó, én a rohanó Duna peremén, mögöttem sűrű bozót, sehol egy fa, én meg dobálok tovább. Aztán azért mégis bekapcsolt valami, rákiabáltam a disznóra. Semmi. Meg sem rezzent. Komótosan elindult felfelé, eltűnt a szemem elől. Dobálok tovább. Huhh, ezt megúsztam. Durva volt, a többiek el sem fogják hinni, még jó, hogy van egy videóm róla.

Amikor újra észrevettem, akkor 5 méterrel volt fölöttem a bozótban. Jött felém, nem rohanva, de határozottan. EZ MOST TÉNYLEG TÖRTÉNIK? Bot le és gyorsan mérlegeltem a lehetőségeimet: vagy ugrom a vízbe, vagy megpróbálok jobbra elmenni, de akkor ha akar, elém tud vágni. Hopp de van egy szendvicsem! A szendvicset kikaptam és eldobtam balra, és fel sem nézve elindultam jobbra, rohantam jobbra a dzsinzsán keresztül. Működtek az őrangyalok, nem lett sem bokatörés, sem támadás a dologból, sikeresen kiértem a spiccre. Ott találtam egy öles nagy uszadék fát, azt felkaptam, és futottam a kocsihoz.

 

20170924_183240.jpg

Disznó sehol, odaértem a kocsihoz. Eldobtam a fát, nyitom a kocsit. Ekkor láttam, hogy mögöttem futott felém. Soha nem ültem be ilyen gyorsan a verdába. Nem sokon múlt. A többit már elmeséli a videó. Kb 50 percen keresztül kergette a kocsit. Dörgölődzött, elém vágott, lökdöste a kocsit, röfögött és leszarta, akármit csináltam az elkergetésére. Kijött velem majdnem a 11-es útig, ott egy horgász apuka épp pakolt a kocsijába a fiával, figyelmeztettem őket, az ő kocsijukba is beszagolt, de az apuka üvöltésére, meg a röpködő vödör és szák hatására meg az üvöltésre kicsit arrébb ment, de újra visszatért.

Aztán becsapott a bozótba, visszaszáguldottam a helyemre, a kocsit nem kímélve, az ágak jól megcsinálták az Outback fényezését, de dolgozott a négykerék szépen, simán visszaértem, lerohantam a cuccért és bedobtam mindent a gépbe. A vicces az, hogy még a szendvics is meglett. Én ettem meg végül nem a dög. Asszem utoljára mentem egyedül. A kövezés, a vadak, a rohanó Duna nem játék, ezt most a saját bőrömön tapasztaltam meg. Remélem visszatalál az erdőbe a drága, sajnálnám, ha bántanák, de sokan járnak erre a helyre, nem akarom elképzelni mi történik, ha gyerekek botlanak bele.

Olvasta már?

A kesztölci pingpongosok a megyei élvonalban

A második helyre küzdötte fel magát az idén debütáló Keszölc SE. Az egyéni listán is kiváló helyezéseket ért el Kara Zoltán, Teicht Zsolt, Kochnyák Sándor, Kovács Pál, Bakos György, Vereckei Gábor, Kochnyák Tamás, és Papp Zsolt.