Isten Lelke nem hagyta teljesen magára az emberiséget. Az Ószövetség idején Isten adta a Lelket egy- egy személynek, akinek valami külön feladata volt. Izrael bírái (pl. Sámson, Gedeon) erőt, bátorságot kaptak Isten Lelkétől. A Lélek hatására teljesen megváltoztak, új személyiséget kaptak. Amikor pedig küldetésüket teljesítették, elhagyta őket a Lélek. Később a királyokat olajjal fölkenték, és ezzel a kenettel együtt a Lélek fölszentelte őket arra a feladatra, hogy Isten szent népét Isten akarata szerint vezessék. Amikor a későbbi királyok nem bizonyultak méltónak a felkenéshez, Isten Lelkét a próféták kapták. Megragadta őket a Lélek ereje, és Isten Szavát élték és hirdették. Előre hirdették az igazi Királyt és Prófétát, az Isten fölkentjét. (A fölkent héberül: masiah=Messiás, görögül: khirsztosz=Krisztus) Hirdették, hogy Isten Fölkentjén öröktől fogva nyugszik a Lélek (Iz11,1-2), és birtokolja a Lélek ajándékát. Később Ezekiel próféta már arról jövendölt, hogy a Lélek adományát az egész nép kapja: "Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek... az én lelkemet oltom belétek... hogy parancsaim szerint éljetek..." (Ez36,26-27). Joel próféta már a Lélek egyetemes kiáradásáról beszél, azaz, hogy minden népre kiárad majd ( Jo3,1). ( Ezt idézi Péter apostol Pünkösdkor.) A Lélek kiáradása egy új teremtéshez lesz hasonló, amely életre kelti a kiszáradt csontokat (Ez37) és a száraz, kiaszott földből új életet sarjaszt (Iz32,15). A Lélek által újjászült Izrael újra engedelmeskedik Istenének és a szívek megújulnak (Ez39,21-29). Mindez azonban még csak reménység: a Lélek még nem tud megmaradni a bűntől szennyezett szívekben. Ahhoz, hogy az adomány teljes és végleges legyen, Istennek egy hallatlan nagy tettére van szükség. A Szentlélek műve lesz majd, hogy megnyílnak az egek (vö Mk1,10-11), Isten Atyaként fordul népéhez, maga az Isten a földre száll és a szívek megváltoznak, megtérnek.