A világnak még nem volt formája. Még összevisszaság, káosz volt. Isten Lelke adott formát és rendezettséget mindennek. Életet adott a világnak, óvta, alakította és formálta a létezőket.

Az ember teremtéséről így beszél a Szentírás: "Az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé" (Ter 2,5-7). Az "élet lehelete" a Szentlélek adománya az ember számára, mely az embert "élő lénnyé", azaz Istenhez hasonlóan halhatatlan lénnyé tette. Isten Lelke ott lakozott az emberben, és Életet, isteni életet  adott neki. Sebezhetetlenné tette: a víz nem tudta elnyelni, a tűz nem tudta égetni, a föld nem tudta elnyelni. (Amikor Jézus a vízen járt, az eredeti ártatlansága állapotáról tett tanúbizonyságot.)

A Lélek eltöltötte az embert tudással, hogy Istennek tetsző módon művelje a kertet és uralkodjék a létezők fölött (vö. Ter 2,15)

Isten Lelke természetfeletti képességekkel ruházta fel az embert: látta Istent, amint sétál a Paradicsomkert fái között, hallotta és értette az Isten Szavát, és értette a teremtmények szavát.Ez volt a paradicsomi állapot: az ember mindent Isten elgondolása szerint tett, a teremtmények pedig engedelmeskedtek az embernek. Béke és öröm töltötte el az ember szívét. 

A kesztölci Római Szent Kelemen Plébánia hírleveléből. Megjelent: 2016. május 1.-én. Kiadja: dr Magyar Pál atya.