Augusztus, falun

Vannak még forró napok, de
rövidülnek a nappalok, miként
életünk, mely telve jóval, rosszal.
Augusztus mint haldokló fellobban
még és erőlteti magát, nem hagyva
teret az elmúlásnak , de tudja, lejár
ideje lassan, egy - két megsárgult
levél fájón koppan az utca kövén.
Falun jobban látni augusztus vonagló
fájdalmát, mely belehasít az érző lélek
kék egektől mámoros napjaiba, tudva,
elmúlik ez is mint minden, s maradnak
az emlékek, miket gyűjtöttünk, mint
most a kert gyümölcseit, learatva.
Hűvösek a reggel, éjszakák, de még
felragyognak tábortüzek fényei, és
messze világítanak s hangzanak az
énekek, s bús, fájó daluk visszhangként
tovaszáll, mint fecskék gólyák, árnyukat
hagyva, mely bennünk lobog tovább.

Nyárvég

Kinek milyen volt a nyár, mihez
volt szerencséje, adottsága.
Örök emlékek maradnak
s visszatérnek mint az álmok,
hiába mennek el a gólyák, s
hullanak lassan a levelek, még
érezni a nyár melegét mely
testünket lelkünket átjárja,
mint nyári zápor lemosva
álmatlan éjek rémálmait.
Nyárvégi napok jönnek,
megéltük ezt is, mint oly
sok mindent, s szüretelhetjük
nyarunk napjainak emlékképeit,
és a kert megannyi terméseit.

Bóklászva

Felsétálok gyakorta a hegyre.
Képeslapszerű a lassan őszbe
hajló táj, és zörögnek már a
levelek lépteim alatt, suhognak
a fák levelei, s a mező megannyi
csodás virágai, s csapások mentén
haladva s letérve, megnézve hallva
a múló nyár hangjait, színeit, búsul
a lélek, mert fáj az elmúlás nekem is.
A természet tudja, változnia kell.
Miként nekünk is, mert múlnak az
évek és nem leszünk fiatalabbak,
de reménykedhetünk még sok
új szép és gazdag nyárban, mely
most elhagy de tudjuk, visszatér,
megtanulva értve a távozás lényegét.

Borítókép: Tóth Tibor, Kesztölcön... (24x30 olaj)