Manapság ritka a gyémántlakodalom. Makovics János szülei egyszerű, szép történetét meséli el.

Makovics Fábián, apám, 1934-ben született. Egész életében a dorogi bányagépgyárban dolgozott kovácsként, brigádvezető is volt. Többször kitüntették. Tősgyökeres kesztölci, ahogy szülei, dédszülei is. Öten voltak testvérek, már csak ő él közülük. Végigszenvedte a háború borzalmait. 1956--ban katona volt Budapesten. Amíg aktívan dolgozott, nagyon sok társadalmi munkát végzett a faluban: iskolának, óvodának. Elismert, megbecsült ember a faluban a mai napig.

Valek Mária, anyám, 1940-ben született szintén Kesztölcön, háznál ahogy akkoriban még szokás volt. Hárman voltak testvérek, már csak ő él közülük. Kesztölcön dolgozott a Granvisus itteni telepén, majd az esztergomi gyárban. Onnan is ment nyugdíjba. Az ő szülei is kesztölciek voltak, egyszerű paraszt emberek. Apja Szibériából jött haza hadifogságból, az életük nem volt könnyű.

Szüleim a faluban ismerték meg egymást, és hatvan évvel ezelőtt kötöttek házasságot, november 10-én. Délelőtt csak tanúk társaságában a tanácsházán, délután pedig a templomban római katolikus szertartás szerint. Utána volt a lakodalom. Akkoriban még házaknál tartották, és külön mindkét családnál. Sajnos az esküvőről egy darab fénykép nem maradt meg, ugyanis akartak fényképészhez menni. Egy rokonunk felajánlotta, hogy készít képeket, de ezek megsemmisültek, így nincs menyasszony-vőlegény fotónk.

Szerényen, de megéltek szüleim: családi házat építettek nehéz körülmények közt, végigdolgozták életüket, és két gyermekük született,1961-ben Fábián bátyám, két évvel később én.

Becsületes, egyszerű életet éltek, élnek. Mint minden házasságban itt is voltak hullámvölgyek, de kitartottak egymás mellett, pedig a sors bizony sokszor próbára tette őket.

Hatvan év sem törte meg szeretetüket, bizalmukat, kitartásukat egymás iránt.

Idén a kesztölci templomban ismét esküvőt tartottak, gyémántlakodalom gyanánt, ahol megerősítettek hatvan éve tett fogadalmukat.

Mit is lehetne mondani egy ilyen esemény kapcsán: köszönetet a sorsnak, hogy megadatott nekik hogy ennyi éven keresztül megvoltak, vannak egymásnak, viszonylagos egészségben, és szeretetben, mely nem homályosult el az évtizedek alatt sem. Sok boldogságot és erőt, egészséget kívánok nekik továbbra is, őszinte szeretettel!

Makovics János

Olvasta már?

Makovics János: Novemberke

Makovics János: Novemberke És eljött ismét novemberke. Fázós, rozsdabarna hideg éjszakák s nappalok, melyek nem kirándulásra hívogatók. Mégis, szép ez a novemberke. Merengető,...