Általában az emberek nem kedvelik a kígyókat. Nálad ez mikor jött elő, hogy vonzalmat kezdtél érezni irántuk?

Már kiskorom óta nagyon szeretem az állatokat, legyen az emlős rovar, vagy akár hüllő.
Mindig a kertben fogdostam a pókokat, szöcskéket és igazából mindent, ami élt és mozgott. Komolyabb elhatározottságom a hüllők felé, 2011-ben történt talán. Az általános iskolámmal, egy Ausztriai nyelvi táborba mentünk egy hétre, 27 másik iskolatársammal, és ebben az egy hétben bizony látogatást tettünk a Happ’s Reptilien Zoo & Sauriergarten-ba. Lényegében ez egy főleg hüllős állatkert, ráadásul Osztrák színvonalban. Itt részt vettünk egy interaktív foglalkozáson, ahol megfogtam életem első kígyóját, ami egy királypiton volt. Úgy gondolom, hogy ott, azon a helyen szerettem bele ennyire a hüllőkbe, az interaktív foglalkozás hatása által, és nem mellesleg már akkor tudaton kívül is tudhattam hogy milyen fantasztikus állatokról van szó.

Mikor lett a vágyból kézzelfogható valóság, azaz az első példányod mi volt, és miként fogadta családod ezt a "hobbyt"?

2013.02.10-én vettem meg az első állatomat, egy terra és aquarisztikai börzén. Édesanyám azt mondta mikor haza állítottam vele, hogy nem vagyok normális. Természetesen tiltás ellenére vett állatról volt szó, úgyhogy meg is értettem a reakcióját. A család többi tagja nem fogadta túl rosszul az új állatkát, tetszett nekik, de mégis különös volt az eddigiekhez képest. A barátaim oda voltak érte, egyesek bolondnak tartottak hogy ilyen „csuszó-mászót” vittem haza.

Saját magad tanulmányoztad ezeknek az állatoknak a otthoni tartásának szabályait, vagy volt valaki, aki már evvel foglalkozott és tőle kértél tanácsokat ?

Mielőtt hozzám került az első állatom, nagyon sokat olvastam tartásról, fajokról vagy bármiről a témával kapcsolatban, és persze sok esetben a tapasztaltabbak segítségét kértem. A mai napig nagyon sokat olvasok róluk, illetve ha valamit nem tudnék, akkor megkérdezem olyanoktól, akiknek nálam nagyobb tapasztalatuk van a témában. Ilyen ember például Fehér Tamás Budapesten. Nagyon sok kérdésemre válaszolt már hasznos információval, és segített ki, ha nem tudtam valamit a kígyókkal kapcsolatban.

Mi volt az első példány, ami "beköltözött" Hozzád ?

Az első példány egy Gabonasikló volt. Ezt a korábban említett börzén vásároltam, azt hiszem 7000 forintért. Az említett sikló azóta is nálam van, már tojásokat is rakott az elmúlt években.

Jelenleg hány kígyód van, melyik a legkisebb s melyik a legnagyobb ? És hogyan oldod meg etetésüket, gondozásukat, egymagad vagy van segítőd ?

Jelenleg 11 kígyóval élek együtt, de ez a szám mindig változik. Főleg nemsokára, mert május közepén, ha minden jól megy, akkor megszületik az első Boa.constrictor szaporulatom, amit már nagyon várok, illetve idén is lesznek pici siklók nálam június vége felé. A legkisebb kígyóm, egy gabonasikló hím, ő 50 centi körül van, a legnagyobb pedig egy boa nőstény, ő 240 centi körül van. Illetve volt egy alkalom, amikor egy 3m-es nőstényre vigyázhattam. Az etetésük annyira nem vészes. A fiatal állatok illetve a siklók hetente kapnak enni. Persze ez csúszhat a vedléstől függően. A óriások 3-4 hetente kapnak nagyobb adagokat, de nyilván ez attól függ, hogy milyen és mekkora eleséget kaptak. Segítségem szokott lenni, de akár egyedül is boldogulok velük. Barátnőm szokott segíteni az etetésükben. Az idei bébik etetése mérföldekkel egyszerübb lesz, mert egy hete elkészült a Rack rendszerem is. Az ellátásuk nem nehéz, szinte soha nem egyszerre takarítjuk ki az összes terráriumot hanem napnyi csúszásokkal. Nem kell sürün cserélni az aljzatot egy az egyben, mert a friss ürüléket azonnal kiszedem a terráriumból.　

Tartasz e kapcsolatot hasonló érdeklődésű emberekkel, csoportokkal, s mennyire ismered, figyeled tevékenységüket?

Természetesen igen. Itthon is akad, akikkel tartom a kapcsolatot, és ha történik valami az állományban, akkor megosztjuk egymással, de főleg külföldi embereket követek az interneten, illetve fórumokon. Természetesen vannak olyanok is akiket nem csak figyelemmel követek, de csodálójuk is vagyok egyben. Ők főleg amerikai tenyésztők.
(Jay Brewer és a kedvenc koskáspitonom)

Életed fontos része ez már, úgy érzed, megmarad "örökre" ez a tevékenység?

Az életemnek mindenképp egy fontos része, és nagyon remélem, hogy sosem kell abbahagynom. Szeretném, ha a majdani gyerekeim, és a környezetem is megszeretné általam ezeket az igen különleges állatokat.

Miként képzeled el a jövőt evvel kapcsolatban, vannak-e vágyaid, terveid?

A jövőmet a későbbiekben Amerikában képzelem el. Ott majd legálisan tarthatom a szívemnek legkedvesebb kígyókat is, amire itthon jelen pillanatban nincs lehetőség. A közeljövőre is vannak tervek természetesen. Szeretnék olyan egyedeket vásárolni külföldről, amik nem olyan elterjedtek még itthon, vagy akár nincsenek is. Mindenképp szeretném a tenyésztést és az állományom egyre magasabb fokokra emelni. Illetve ami még biztos, hogy nem sokára érkezik hozzám egy Új-Kaledóniai Vitorlásgekkó. Ő egyelőre csak kis kedvenc lesz, de lehet, hogy az idő múlásával, szert teszek neki egy párra, tenyésztés céljából. (A vitorlás gekkó ami érkezni fog hozzánk)