Kesztölc Kestúc

keresés

Korán világosodik, ablakom nyitva :
madárcsicsergés, friss levegő mi
beáramlik, és a csend még hallható.

Korán világosodik, ablakom nyitva :
madárcsicsergés , friss levegő mi
beáramlik, és a csend még hallható.
Lassan nyújtózik a hajnal mint álmos
szerető ki maradni szeretne még, de
tudja, mennie kell, átadnia helyét
az új napnak, mely hirtelen előbújik
mint pajkos kisgyerek a fa mögül, és
rám kiállt : itt vagyok, ne keres tovább !
Ébredezik a világ, behallik a főúton
száguldók autók, motorok zaja, nincs
madárcsicsergés, szomszédban valami
motoros dolog, kapa, permetező vagy
fünyíró, nem csendes már a vidék.
Nyárias nap lesz ma is, melegen süt
a nap ,érezni ahogy bekúszik a  szobába,
apránként foglalva el megszokott helyét,
de csak naponkénti vendég, ki egykor már
tovább áll, s sötétben áll bohémes szobám.
A délután izzadtság cseppjei csillognak
mint esőcseppek a fák levelein, s érlelődik
minden mi él virul a kertben : munka akad
bőven naponként, visszatérő álomként.
Nyárias nap, falusi romantika, csendes
belenyugvó magány ,békét hozó monotonság :
itt vagy velem, bennem köröttem élsz, mint
eme kert és táj, mely körbevesz ölelő karként.

(Borítókép: Kara István fényképe)

Olvasta már?