Kesztölc Kestúc

keresés

Kesztölciek vagyunk, otthonunk eme „nagy”
család, s van remény mert erős az akarat,
tenni, jobbá mi van, szebbé, mert ez a „hazánk”.

Nekünk nem térkép e táj, otthonunk
e kis falunk, melynek múltja messze
nyúlik, és emlékek sora mindenütt.
Köröttünk és bennünk e helynek
minden rezdülése, évszakok ritmusa
és emberi sorsok kavaldája, szemek
tükrében visszacsillan megannyi átélt
öröm, szenvedés, vágyakozás, és hit,
hogy lesz még szebb jövő mindenkinek.
Ismeretlen ismerősök vagyunk, jönnek
mennek mint felhők az égen, s maradása
kinek van, gyökeret ereszt mint útszéli fa,
mely túléli a nyári viharokat s a téli fagyokat,
és nincs már mi elvinné innen, más tájak felé.
Otthonunk eme táj mely ölelő karként véd,
s rajtunk is múlik jelenünk, jövőnk, mivé
válik s miként, mennyire, bennünk – köröttünk,
hisz ember – környezet – szellemiség kéz a
kézben jár, s ahogy test és lélek egybetartozik,
úgy lélegzünk s éljük ünnep és hétköznapjaink.
Kesztölciek vagyunk, otthonunk eme „nagy”
család, s van remény mert erős az akarat,
tenni, jobbá mi van, szebbé, mert ez a „hazánk”.

(Borítókép: Kara Istvány fényképe)

Olvasta már?