Mindenki szereti az őszibarackot, az almát, a körtét, a cseresznyét, a szilvát vagy szívesen rágcsál pár zacskó szotyit filmnézés közben. Ezeket a finomságokat a gazda gondos keze neveli, a Nap érleli, amiért hálát is adunk a Teremtőnek. Ahhoz, hogy ez mind létezzen, ahhoz szükség van egy igen szorgalmas és pontos munkásra is, a méhekre.

A méhek tavasztól őszig minden nap felkelnek és végzik a mindennapi teendőiket; virágport gyűjtenek, eközben megtermékenyítik a növényeket, nektárt hordanak, vizet visznek a kaptárban levő méheknek, propoliszt szednek a növényekről és gondozzák az utódaikat. Szakértők szerint az élelmiszerek 90%-áért a méhek felelősek!

A klímaváltozás azonban fenyegeti a növények és a rovarok között kialakult szimbiózist. A nagyüzemi mezőgazdaság terjedésével csökken a virágok sokfélesége, már nem látjuk a táblák mellett a tisztes füvet és pipacs is ritka vendég.

Hogy mit tehetünk ezekért a dolgos segítőinkért? Mindenki ültessen évelő virágokat (pl: rozmaring, levendula, gólyaorr, kékszakál, őszirózsa), vessen egynyári virágokat (mint például borágó, búzavirág, tátika, körömvirág, napraforgó, vasvirág) és élvezze a színeket, illatokat valamint a méhek zümmögését.

Környezettudatos viselkedésünkkel tehetünk Albert Einstein feltételezése ellen: "Ha a méhek eltűnnek a Föld színéről, az emberi faj csupán négy évvel éli túl." Minden rajtunk múlik!