Kesztölc Kestúc

keresés

Makovics János verse, Tóth Tibor tavaszi festménye

Tavaszt érezni
Itt vidéken, ily szép helyen hol mi élünk,
csodás a természet megújulása, s észre
sem vesszük a napi rohanásban, pedig
szemünk előtt ezernyi szépség, megújulás.
Tavaszt érezni, és látni, rügyeznek a fák,
nyílnak a virágok lassan, és a fák is ontják
virágba borult szépségük leírhatatlanságát.
Kimozdulni, elmenni mezők hegyek zöldjét
járva, hátrahagyni a virtuális világot.
Élőben kell látni, megtapasztalni és érezni
a tavasz megújulását, nem a "majd holnapra"
várva, mert elmúlik észrevétlen e sok csoda,
mely előttünk van, csak észre kell venni.
Sok hely van hová kirándulhatunk szerencsére,
majd minden nap máshová mehetünk, de
tudjuk nehézkes a kilépés , de megéri, megmarad
az élmény, mert múlik az idő, és a természet.

Tavasz, falun
Más itt minden, bár megváltoztak
dolgok, emberek, helyek, a természet
mégis úgy- ahogy tartja magát még.
Tavasz van, lassan rügyeznek a fák,
virágok nyílnak és zöldebb a határ.
Hív a természet ki a szobából, menni
és újra látni az ezerszer látott csodát.
Mert kis részletekben rejlik a szépség
mi összeáll egésszé, s minden mindennel
összefügg, és a kék égen nyomott hagyó
repülő csíkja bezavar mint motorosok
hangja, kik bejönnek az erdőbe, vadakat
zavarva, és eloszlatva a romantikát.
Tavasz van falun, de nem a régi már.
Emberek is változtak, a természet is.
De a napfény elvakít és elhomályosítja
a nem szeretem képeket, s újra élhetjük
a tavaszt, itt falun, úgy mint régen.

Borítókép: Tóth Tibor Kesztölc című festménye

Olvasta már?