A mai ember rendelkezik egy nagyon naív biztonságérzettel. Vele semmi baj nem történhet, elvégre a társadalom ügyel rá, a kormánynak egyéb dolga sincs, minthogy neki enni adjon, és így tovább. Egy ál paraván mögé pakoljuk a gyengeségeinket, problémáinkat, ahelyett, hogy Isten elé vinnénk őket.

Legutóbb például kamasz gyerekekkel egy fegyházban szerettünk volna előadni egy Szent László életéről szóló színdarabot, ahova végül is nem engedtek be, mert ez a hely »nem gyerekeknek való. Kérdem én, ha évek múltán egyikük valamit elkövetne, ugyanide kerülne, nem? Miért nem lehet megmutatni a világ sebeit, a veszélyeket, hogy aztán el tudjuk őket kerülni? Beszélnünk kell mindezekről, hogy a gonosz lélek ne tudjon romba dönteni annyi házasságot, barátságot, karriert.

Küzdened kell azért, hogy megmaradj és a szeretteid ne sodródjanak el mellőled! Küzdened kell, hogy eljuthass az örök életre! Nagypéntek engem arra figyelmeztet, hogy ebben az életben nem babra megy a játék. Jézussal láthatjuk, hogy két út áll mindenki előtt. Az »A variáció« a megtérés, amely által »életetek lesz és életetek bőségben lesz«, a »B variáció« pedig a bűn, amelynek zsoldja a halál. Hamis a mai ember hozzáállása, miszerint akárhogy is dönt, »majd csak lesz valahogy«. Ha jól döntök jó lesz, ha rosszul döntök, annak súlyos következményei lesznek. A bűn nem játék. Ha nem lenne ilyen súlyos dolog, Jézus nem fizetett volna ilyen súlyos árat a mi szabadságunkért.

Fontos tudatosítanunk, hogy a szeretteink, barátaink lelke halhatatlan. Az utolsó ítéleten nem fog velünk szembe jönni se az autónk, se a házunk, se semmiféle diplománk, csak az emberek, akiket valaha ismertünk. Minden egyéb csak csomagolópapír. Bármit elérsz vagy építesz, idővel elenyészik. Ezt a lényeglátást kell újratanulnunk nekünk és kortársainknak.

Javasolnám mindenkinek, hogy a nagyhét közeledtével vegyen egy papírt és rajzoljon rá végig egymásba futó köröket, mintha céltáblát rajzolna. Ezután írja fel az élete prioritásait bentről kifelé haladva. Meg fogja látni, hogyha őszinte magával, minden a helyére kerül. Az én halhatatlan lelkem, az üdvösségem, az Istennel való személyes kapcsolatom a legelső. Minden más, ami után futok, hogy úgy mondjam, potyázás. Miután erre rájöttem, kutya kötelességem, hogy az életemet aszerint alakítsam, hogy a legfontosabb dolgokra legyen a legtöbb időm és ne fordítva.