Kesztölc Kestúc

keresés

Makovics János verse, Kara István fényképe

Együtt jártunk óvodába, iskolába.
Négy évszakokat átélve, jót, rosszat
megtapasztalva, és cserepedtünk mint
facsemeték, s múltak az évek, maradtak
emlékek,s az eltávozás, éltutunk során.
Ritkák voltak már a találkozások, emlékek
bennünk élnek, éltek, s a hírek miket néha
hallomásból meghallhattunk, ki - ki maga
módján vette, s széthullott már minden rég.
És jönnek az újabb hírek : fogyatkoznak az
osztálytársak, meghaltak, de bennünk élnek,
emlékezve rájuk, mi volt, hogyan, miért, ma
már mindegy, haláluk lezárta regényes létük.
Fogyatkoznak, s mi kik maradunk, néhanapján
eszünkbe jut, de élnünk kell a mának másért,
fogyóban is reménykedve még, és egy gyertya
éjjel nekik ég ismét, várva sorsunk beteljesülését.

Olvasta már?