A fokozottan védett, valamint Natura 2000 státuszú sztyeplepke hazánk faunájának különleges természeti értéke. Élőhelyei olyan löszgyepek, illetve megfelelő talajtani adottságokkal rendelkező sziklagyepek, melyeken tápnövénye, a gumós macskahere (Phlomis tuberosa) előfordul. Sum Szabolcs már harmadik éve végzi a faj szisztematikus kutatását a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, ám az eredmények – részint a faj sajátos életmódja miatt – mindeddig várattak magukra.

Idén végre siker koronázta az erőfeszítéseket, hiszen Sum Szabolcs és Benedek Balázs észlelték a sztyeplepke példányait Pomáz környéki élőhelyeken (ideértve például a Majdánpola-plató egyes részeit, az Árpád-kilátó menti réteket stb.). A pomázi adatsor azért bír különös jelentőséggel, hiszen több mint 50 év óta ez volt a lepkefaj egyedeinek első észlelése a Dunántúl területén.

 A Catopta thrips tápnövénye ismeretlen, a szakirodalom elsősorban a sziki ürmöt (Artemisia santonicum) feltételezi. A faj biológiájáról nagyon keveset tudunk, hernyója és bábja ismeretlen. Az imágók rajzási periódusa meglehetősen rövid, általában július második felére esik.  

A lepkefaj hazai előfordulásai elsősorban löszborítású sík- és dombvidékekhez, illetve alacsonyabban fekvő sziklagyepekhez kötődnek. Az ismert magyarországi lelőhelyek az Északi-középhegység déli előterében, valamint a Tiszántúlon találhatók. Az utóbbi 15 évből csupán 3 recens állománya volt ismert hazánkban, majd 2009-ben előkerült 1 példány a Borsodi-mezőségből, ezt követően pedig most 2011-ben a Hevesi-síkról sikerült jelenlétét kimutatni, mégpedig 4 (!) példányt. A „felfedezés” jelentősége abban áll, hogy e lepkefaj már közel 50 éve nem került elő.   

Borítókép: Sum Szabolcs