Kesztölc Kestúc

keresés

Klaudia közel tíz éve költözött Kesztölcre, irodalmi alkotásait korábban a Tengerszem című újságban olvashattuk. Most összegyűjtöttünk egy csokornyi új verseiből, meséiből.

Fedor-Juhász Klaudia Erikának hívnak. Életem első 34 évét az Alföldön töltöttem, egy csuda-klassz hangulatú fürdővárosban, Hajdúszoboszlón. Főiskolai diplomám szerint közművelődési könyvtáros vagyok, ám én inkább akként érzem, hogy író, költő… meseíró volnék, aki szívesen keveredne kézitusában még közelebb a festőállványhoz és az ecsetekhez is. Alkotni, művészetet létrehozni azonban lopott percekben nem lehet, ahogyan Clarissa Pinkola Estés a „Farkasokkal futó asszonyok”-ban gyönyörűen kifejti. Így gyakrabban írok, mint rajzolok. Az írott szavakba könnyebben bezárhatom magamat.

1992-ben firkantottam le az első versemet, talán az irodalom füzetem margójára, miközben Ady „Lédával a bálban” c. versét memorizáltam. Onnantól elindítottam egy olyan lavinát, határtalan képzeletem csillagrendszerét, melytől azóta sem szabadulhatok. Fantázia ide, fantázia oda, valami mégis hiányzott… Hegyek, patak, mohos kövek, sziklameredélyek, sűrű erdők… Valami határozottan Grimm-mesés! Évtizedek álmodozása, vágyakozása vezetett ide, a Pilisbe. Nem tudtam, mit szeretnék, merre és hogyan, csak vágyakoztam. És a Pilis megmutatta magát.

2009-ben költöztünk Kesztölcre. Azóta itt élünk, házat újítunk föl, és 2011-ben született egy kislányunk, Noémi. Aki szintén rajong a könyvekért, a rajzolásért, alkotásért – anya széles mosolyú örömére. Ruhatervező, balerina és állatorvos szeretne lenni.

Hogy milyen érzésekkel indult itt ez a kaland, arról a következő versem szól, amely 2012. szeptemberében született, „Kesztölc: az én falum…” címmel. (2012 telén volt szerencsém a helyi magazinban, a Tengerszemben is publikálni, további négy cikkel egyetemben 2012 és 2014 között.)

Igazán vitatkoznék Petőfivel,
Sőt, pörölnék vele minduntalan!
Hogy „alföld tengersík vidékin”
Lelkem m’ért érezte magát oly hontalan?

Alföldi lányként üres a Hortobágy;
Csak tikkasztó hőség emészti a tájat;
Kétség gyötört és örökös kérdés:
M’ért nem fakasztott bennem e hon vágyat?

Vágyat nem oltott belém róna képe,
A Tiszáig nyúló horizonton -
Sem délibábos gulya idilli kolompszava;
Képzetem hegyvölgyet kutatón járt
Kis patakok medrén, köves parton haza.

Fenyvesek zúgnak - révedeztem,
Meredélyek hívtak vissza, robosztus sziklafalak,
Fennsíkra szálltam, és ormok peremére –
Megpihenve aztán ölelő hegyek alatt.

Majd’ húszévnyi képzetből-vágyból
Sarjadt Főnix-lángolású szerelem
Itt,
Hol otthonra leltünk végre egymásban –
s a Kétágú-hegy halmain.

Apró ablak nyílott a büszke „két ágra”,
Ahogy a Nap robajjal fényontotta a nyári reggeleket,
Vijjogó sólyomként izzott össze lelkünk
Felhők, s virágzó hegyek „ágai” felett.

Té mint Tündér
(tudományos cikk)

A „Napi varázsSZÓ” legifjabb és leglelkesebb munkatársa, egyben Univerzumunk rejtélyeinek szenvedélyes amatőr kutatója, Dr. Tölgyessy Borostyán kisasszony jóvoltából, aki az erdei tündérek első számú, elismert szakértője, újabb szócikkel bővíthette a Képzelt Lények Galaktikus Enciklopédiájának 10. kötetét, a T betűnél. Lapunk ezért igen megtisztelő helyen, a vezércikkben közli a tanulmány nyomtatásban megjelent végleges változatát.

A tünde, tündér elnevezés az el-TŰN-ni főnévi igenévből származtatható. A tündék és/vagy tündérek, igen gyors mozgásra képes, az avatatlan emberi szem elől bámulatos illékonysággal eltűnő aprócska – többségében szárnyas – lények. A tündék, tündérek létezése manapság nyert teljességében tudományos bizonyságot. Mindemellett évszázadokat, sötéteket és fényesebbeket egyaránt, át- meg átszőnek – eleddig feltételezhetően – e képzelt lényekkel kapcsolatos bűvös mesék, és magával ragadó legendák.

A tündék, tündérek – szemtanúk beszámolója alapján dokumentálva – maximum 10 cm magas, vékony, kecses testalkatú, némelyek áttetsző szárnyakkal repülő, s némelyek szárnyatlan apró létezők. Emberi nyelven megszólalni még soha senki nem hallotta őket. Egyes visszaemlékezések szerint, teliholdkor táncolva úgy ragyognak, mintha picinyke angyalok volnának. A tünde kifejezést a szárnyakat viselő egyedek megnevezésére használjuk, a tündér (mert ők a földhöz ÉRnek) szavunk pedig a szárnyatlan egyedekre vonatkozik, mégis gyakran emlegetjük e lényeket összefoglalóan tündéreknek.

 A jelenlegi természettudományos megközelítésben a következő rendszertani besorolásban határozhatjuk meg őket.

Főtörzs: képzelt lények
Törzs: naprendszerbeli képzelt lények
Osztály: a Föld bolygó képzelt lényei
Rend: mesék, legendák lényei
Család: aprónépek
Nemzetség: tünemények
Faj: szárnyasok (tünde) és szárny nélküliek (tündér)

A szárnyakat viselő tündék rokonságot mutatnak az angyalokkal, a pillangókkal, a szentjánosbogarakkal és a kolibrikkel. Nekik köszönhetjük a Földön előforduló színek valamennyi árnyalatát. Különleges képességük folytán, álmukban szövik a felhőkön átfutó szivárvány színeit, míg Gaia, az anyatermészet, a szivárványtól kölcsönzi azokat: a vöröset, a narancsot, a sárgát, a zöldet, kéket és az ibolyát. Apró álomgyöngyök gurulnak szanaszét éjjelente, hogy hajnalban azután szaténragyogással bevonják földi létezésünk dolgait, tárgyait és jelenségeit. A tündék legfőbb feladata, hogy páratlan harmóniát, szépséget, emelkedettséget, egyszóval fényt hozzanak Galaxisunk valamennyi bolygójára, közöttük természetesen a mi Földünkre. A szárnyas tündék piciny fénygömbökhöz hasonlítanak röptükben, ami inkább cikázásnak tűnhet. Mintha szentjánosbogarak volnának, gyakran össze is tévesztik a két fajt. Kiváltképpen erdőkben rejtőznek.

A szárnyak nélküli családok populációja élhet az erdőn kívül mezőkön, föld alatt kialakított otthonokban.  A tündérek rokonságot mutatnak számos bogárfajjal, amelyek rendezett társadalmakban élnek, pl. a hangyákkal. Fő feladatuk, hogy az anyatermészet, Gaia részére fáradhatatlanul táplálékot gyűjtsenek, ezeket beássák a földbe, mint amikor a mókus tölti fel a tél beállta előtt élelmiszerraktár készleteit. Ezen kívül a tündék által földre ejtett álomgyöngyök feleslegben szétgurult darabjait gyűjtik össze, amiket azután a szivárvány tövénél köztudottan megtalálható kincses ládikóba rejtenek, az aranyérmék alá. Ennek célját még nem sikerült tudományos szempontból vizsgálni.

A szárnyak nélkülitündérek tűnhetnek koboldnak, manónak, ám semmiképpen ne tévesszük össze a két fajt! A tündérek, ahogyan a tündék is, büszke népek, szorgalmasak, dolgosak, folyamatosan alkotnak valamit, ami szép, jó és épít. Míg a koboldok, ahogyan az pl. a kelta hagyományból ismerhetjük, jobban szeretnek dorbézolni és lustálkodni.

Vajon miért csak rendkívül ritkán találkozhatunk tündével, tündérrel? Részben ennek a bámulatos gyorsaságuk az oka, másrészt páratlan tehetséggel ügyelnek arra, hogy senki észre ne vegye őket, munkálkodásuk közepette. Amennyiben mégis szeretnénk megfigyelni a tündéket, erre éjfél után, teliholdkor kerítsünk sort, ám csak abban az esetben, amikor éppen kék Hold van az adott hónapban, azaz másodjára telihold. A szárnyak nélküli tündéreket fekete Hold hónapjában leshetjük meg, azaz abban a hónapban, amikor egyszer sem telik meg  Föld bolygónk hűséges kísérője.

Hold rabolta vőlegény

Fényes kavics kínálta selymes moha ágyban,
Pettyes mese-gombák titkos árnyékában,
Hol tündérek otthona rejtőzik, bújik,
Bűvös erdő hívogat, Vándor – kuvik, kuvik, kuvik!

Letértél a járt ösvényről? Jaj, neked Vándor!
A Tündérkirálynő halandó szerelemért lángol.
Megköt, delejez, babonáz, nem menekülsz:
Halhatatlansága bűvkörébe örökre kerülsz.

Kedv, kacaj, mámor, étel-ital: lakoma,
Tündérnászhoz húzza most a tündérek zenekara:
Trilla, Pille és Dallam: tündérmesék zenésze.
A telihold e nászra hívatlanul benéz-e?

Hold a férjet csáberővel lopta el e nászról,
Míg az ifjú feleség bódultan táncol!
S vándorunk kívánsága imígyen teljesült:
Hold anyónak karjaiban mesék szárnyán elrepült!

Hogyan álmodta át magát Marga hercegnő az emberek földjére
(mese)

Egyszer volt, hol nem volt…. De bizony, mégiscsak volt, hiszen épp most mesélem. Szóval, ahol éppen volt, ott volt, és éppen akkor, amikor. Valahol a csillagokon túl létezik egy Birodalom, a kristálytündéreké. E birodalom közepén, felhők szélével kacérkodó sziklák rejtekén komoran álló várban teltek napjai Marga hercegnőnek. Magányosan. Mivel tündérek között élt, így magához hasonlatost, akihez saját nyelvén szólhatott volna, nem ismert.

Három kristálytündér élt e birodalomban. A Patak őrzője: Trilla, az Erdőé: Pille, a Rété: Dallam. A kristálytündérek fénynyalábokkal kommunikáltak, s ha jó kedvük támadt, az egész birodalmat beragyogták! Ám a hercegnő szíve gyakran volt bánatos, nehéz és fénytelen.

Búsan sétált, kicsiny lábát a homokba süllyesztve, a Mesék Végének Óceánpartján, valami megfoghatatlan Szépségről ábrándozva.

E birodalomtól keletre terült el a Keleti Birodalom, ahová eljutni számos kóborlovag megkísérelt már, a hercegnő otthonától nyugatra elterülő Nyugati, azaz Emberbirodalomból. A Kristálytündérek Birodalma felé el lehetett indulni, meg lehetett kerülni, el is lehetett felejteni, de átvágni rajta lehetetlenség volt. Ebbe a birodalomba kizárólag beálmodhatta magát az Ember. Így a hercegnő egyre várt. Évekig. Nem volt szüksége furcsamód sem alvásra, sem evésre, mindene megvolt, amire vágyhatott, lelke mégsem volt könnyed.

Egy napon aztán meglepő gondolat ébredt benne, és magához hívta a kristálytündéreket.

- Kedveseim! Trilla, Pille és Dallam! Valami igazán szépségesről álmodozom, ami eltölt majd fényességgel. Kérlek, üzenjétek meg az Embereknek, hogy jöjjenek el hozzám!

- Nem tehetjük – felelték fénynyalábokkal a tündérek -, tudhatod magad is. Aki szeretne hozzád eljutni, annak ezt saját elhatározásából kell megtennie. Sajnos, az embereknek erről nincsen tudomásuk, hogy ha vágynak a Fény után, az a szívükbe költözik, így képessé válnának ideálmodni magukat hozzád… Amit pedig még meg kell tanulnod, hogy ameddig neked sincs a szívedben Fény, addig nem fog utánad vágyni senki….

- Rendben, értem. Mégis mit tehetnék? – kérdezte sóhajtva a hercegnő, miközben egy mosoly emléke csiklandozta meg ajkait.

- Alvásra van szükséged. Mi segíthetünk neked. Ma este, midőn a Nap lebukik a horizont alá, mélységes álmot bocsátunk rád. Édes-fényességes álmot. Készülj fel erre a nap folyamán, majd hívj minket magadhoz este.

A kristálytündérek nem árulták el a hercegnőnek, hogy mire készülnek. Elérkezett az este, a hercegnő elhívta a tündéreket, és ők mélységes álmot bocsátottak rá. A hercegnő álmodni kezdett… Egy fénybuborékba álmodta magát, sűrűn örvénylőbe, magába húzóba, melegbe, titkos helyre, ahol aprócska volt. Piciny Fénymag. Magocska. Szeretetmagocska. És ebben a pillanatban egy emberi szemnek láthatatlan sejtecskébe beleköltözött egy Lélek, útban a Föld nevű bolygóra. Vagy ahogyan addig ismerhette: a Nyugati Birodalomba.

Olvasta már?