A közmeghallgatáson az Irmák terveiről is szó volt. Vöröskói István polgármester civilekből, szakértőkből álló bizottságot kér fel, hogy fogalmazzák meg a tervezett megállapodás kereteit. A témáról szóló jegyzőkönyvrészlet mellett a teljes videófelvétel is megtekinthető.

Radovics Istvánné alpolgármester: Bevezetőben azt kérem, hogy kezeljék a dolgokat higgadtabban, mint hétfőn. Hétfőn az Irmák tartott tájékoztatót. Sokan kifogásolták, hogy nem szólaltak meg az önkormányzati képviselők. Hétő az Irmáké volt, a mai nap viszont a mi tájékoztatásunk, mi a mai napra terveztük, hogy elmondjuk a véleményünket. 
Vöröskői István polgármester: Tavasszal megkerestek az Irmák nevű cégtől, ahol nem dolgozik a lányom, hogy szeretnének néhány ingatlant vásárolni. Miért itt? Azért, mert Pest megyei központú cég, és ott nem pályázhatnak uniós támogatásra. Pest megyén kívül, de megfelelő közelségében Budapesthez kellett megvalósítaniuk. Kiválasztották Esztergomot és Kesztölcöt. Szerettek volna három telket vásárolni, ahol szellemileg enyhe és közepes fogyatékosok laknának. Minden lehetőségük megvan arra, hogy magánházakat vásároljanak bárhol, ezellen nem lehet semmit tenni. Itt az Önkormányzattól akartak üres telket vásárolni. Ez annak idején nem ment sumákban. Nagyra értékelem a hozzászólásokat, de tavaly november óta - addig sem volt titkos -, de azóta kimondottan figyelmet fordítok arra, hogy a civil szervezetek megkapják, hogy mi a témája a testületi üléseknek. Az első időkben, tavaly novemberben, decemberben nagy lelkesedéssel megjelentek a testületi ülésen. Ha ők nem voltak informálva, az azért volt, mert nem is mentek az információ után. A testület úgy döntött, hogy erkölcsi és egyfajta keresztény gondolkodásból fogadjuk be azokat, akiknek erre szükségük van. Szeretném, ha elfogadnák Lukács evangéliumát: 'Amikor ebédet, vagy vacsorát adsz, ne hívd meg a barátaidat, se a testvéredet, se a rokonaidat, se jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák Neked. Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, a bénákat, sántákat, a vakokat. Boldog leszel, mert nem tudják Neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat." Meggyőződésem, hogy a Képviselőtestület a mindennapi tisztességes keresztény gondolkodás mentén gondolta azt, hogy ezeket az embereket befogadja. Senkinek a fejében nem fordult meg, hogy vannak a faluban ilyen gyűlölködő, számító, egoista emberek, akik egy rakásra gyűlnek, és fontolgatnak, mit kapok én érte, mit kell nekem elviselni. Imádkozz Szent Ritához, mert Ő segíthet ebben a nehéz helyzetben. Keresztények vagyunk, vagy nem? Ne gyűlölködjünk, ne számítgassunk. 
Kara József képviselő, a Humán Bizottság elnöke: Magamban számot vetettem erről, ugyanis azt tudni kell, hogy az Irmák valószínűleg jönni fog. Megkerestek minket telek ügyben. Ha mi nem adunk el telket, akkor vesznek mástól ingatlant. Ennyire egyszerű. Lehet népszavazást is kezdeményezni, akkor a falunak nulla bevétele lesz, de a népszavazással kiadásai lesznek. A másik lehetőség az, hogy ha elfogadjuk ezt az ajánlatot, és három telket el tudunk adni, 15 milliós bevételünk lehet, kiadás nélkül. Akárki ki tudja számolni, 17 millió különbség van a két eredmény között. Én azt tudnám javasolni, hogy inkább arról kellene beszélni, hogy ezt a bevételt mire lehetne fordítani, ebben kellene inkább tanácsokat adni. A Humán Bizottság elnökeként támogatom. Azt, hogy mi mutyizunk, visszautasítom. Március óta vártuk, hogy mi történt a pályázattal. Hétfőn elmondták, hgoy a pályázat elbírálódott, megtudtuk mi is, hogy mi lett az eredmény. Az, hogy milyen támadás éri a képviselőket azért, mert néhány ember, ötven, vagy ötszáz, azt mondja, hogy nem képviseljük őket abban, hogy ők ellenzik ezt a tevékenységet - én beszéltem néhány emberrel, akik nem ellenzik ezt a tevékenységet. Azt mondtam Nekik, hogy ha szükségük van a támogatásomra, akkor én képviselem őket. Attól, hogy nem az ellenzők táborát képviselem, ugyanolyan képviselő vagyok, csak egy másik tábort képviselek, azokat, akik nem ellenzik. A Humán Bizottság elnöke nem teheti meg azt, hogy ilyen embereket nem fogad be a falu. Én egész nyáron táboroztattam Zánkán, együtt buliztam néhány értelmi és testi fogyatékos emberrel. Nem csak én buliztam, hanem rajtam kívül 2-300 gyerek. Ezek a gyerekek semmitől nem féltek, együtt táncoltak, együtt énekeltek, sőt együtt sírtak ezekkel az emberekkel. Attól ugyanolyan képviselőnek tartom magam, hogy nem állok be olyan emberek mögé, akik ezt ellenzik. Ehhez tartani is fogom magam, én nem ellenzem, hogy ezek az emberek idejöjjenek. Úgy gondolom, hogy a mai társadalomban fontos lenne, hogy ezeket az embereket próbáljuk meg megfelelően integrálni. Mert bármilyen fura, lehetett látni ezeken az embereken is, hogy jól esik nekik, ha érzik a szeretetet. Lehet, hogy valakinek csúnyán fog hangzani, de az én véleményem az, hogy mi is ugyanolyan büdöset szarunk, mint ők. Bocsánat, ha ezzel valakit megsértettem.
Szivek Péter: Képviselőtársaim tudják, hogy a szociális érzékenységem hagy némi kívánnivalót. De próbálom megrázni magam, alaposabban átgondolni ezt az egészet. Sokkal egyszerűbb lett volna az, hogy élből nem. Először ez fordult meg a fejemben. Akkor is megcsinálhatják ingatlanvásárlás útján. A cég részéről ez egy gesztus volt, hogy megkereste az Önkormányzatot, kikérte a véleményünket és a szándékainkat. Úgy gondolom, hogy ez egy korrekt szándék volt a részéről. Hosszú távon uniós elvárás az, hogy ezeket az intézményeket megszüntessék és kitagolják. Az én fejemben az fordult meg, hogy jó, mondjunk nemet, rendben, idejönnek, magáningatlant vásárolva meg fogják csinálni. Vagy elmennek, és azt mondják öt év múlva, hogy ez a falu nem fogadott be senkit, és akkor ki fognak tagolni ide nem enyhe, nem közép, hanem esetleg más embereket. Ha lehet választani, akkor én ezt az utat választom, mert azt gondolom, hogy ez a jövő, és azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek tényleg közösségben van a helye. Az egy biztonságot ad, ha a gondozóik helyiek, mert tudjuk azt, hogy az az ember, aki őket felügyeli, a nap 24 órájában elérhető. Gyerekkorom óta három olyan társam volt, aki ilyen sérült volt. Életem során nagyon sok ilyen emberrel találkoztam, és nem kaptam mást tőlük, csak szeretet és őszinteséget. Én ezért támogatom.
Kochnyák Sándor: Én érintve vagyok ebben az ügyben, mert az én családomban egy 33 éves down-kóros, középsúlyos értelmi fogyatékos gyerek van. Biztos mindenki tudja. Köztünk járnak a faluban olyanok, akik szintén középsúlyos értelmi fogyatékosok. Azt mondták pletykaszinten, hogy ezek az emberek a mi gyerekeinket fogják bántani, megverik őket. Ezek az emberek annyira szeretetre való emberek, hogy az hihetetlen. Ha valaki járt egy intézményben, Kömlődön, én 15 éven keresztül Kömlődre hordtam a gyerekemet. Azok a gyerekek, amikor odamentem az én fiamért, ezek körbeöleltek engem és úgy örültek, mintha az apjuk lettem volna. Ha hiszitek, ha nem, egyszer elromlott a kocsim, elvitt egy farsangi mulatságukba egy ember, és sírva fakadt, mert azt mondta, hogy ezek az emberek mire képesek. És sajnos itt Magyarországon nem elfogadottak ezek a gyerekek. Még mindig valami fal van az emberek és az értelmi fogyatékosok között. Nem nagyon szerettem volna, mert kicsit indulatos vagyok. Nagyon dühös vagyok emiatt. De engem sokkal jobban meg fog erősíteni abban, hogy a gyerekemet meg fogom védeni még jobban. Az emberektől fogom megvédeni. És jobban fogom szeretni. 
Radovics Istvánné alpolgármester: Én is inkább érzelmi megközelítésből tudok hozzászólni, mint a számszerű oldalát. Én intézményvezetőként és pedagógusként is mindig segítettem azokat a gyerekeket, akik valamilyen oknál fogva hátrányos helyzetűek voltak. Utolsó pillanatig, amíg lehetett, itt tartottuk őket az általános iskolában. Származott is belőle konfliktus, tény és való. De én úgy ismertem ezt a falut, és elég hosszú évek tapasztalata áll mögöttem, hogy ez a falu mindig segítséget nyújt annak, aki segítséget kér. Vagy segítségre szorul. És nem voltak ebből problémák. És megadta a falu a segítséget. Ha egyszer ez a helyzet, hogy otthonra akarnak találni ezek az emberek, akkor otthont kell adni nekik. Az iskolában voltak kényelmetlen szituációk, de érdekes módon megértették a gyerekek, hogy annak a gyereknek a kettese, és a normális értelmi képességű gyerek között óriási különbség volt. Az a kettes egy örömkettes volt, a másik gyerek kettese viszont a lusta gyerek kettese volt. Mert belőle többre is futja, és tudna is többet.  Így nevelődtünk akkor, és ez volt az alapelv az iskolában. Én most már hét-nyolc éve kiestem a dolgokból, nem ismerem a mostani helyzetet, de meggyőződésem az, hogy egy gyerekkel lehet a legjobban elfogadtatni a másságot. Van egy személyes érintettségem, amire most mondhatjátok, hogy olcsó poén. De nekem nem. Nekem ez az életem. A lányom 18 éves korában autóbalesetben olyan agysérülést kapott, hogy megmondták az orvosok rögtön a napján, hogy ha megmarad, tolószékes és értelmi fogyatékos lesz. Négy hónapig kómában feküldt, és mi azalatt a négy hónap alatt átalakítottuk a lakást. Tolószékes bejáratot csináltunk. Abban reménykedtünk, hogy a gyerekünk élni fog. A fiam felhatalmazott, hogy mondd el anyu. Mi vagyunk a legszomorúbbak azért, mert a lányom nem maradt meg. És örülnék annak, ha lenne egy fogyatékos, tolószékes gyerekem. Ha Önök is végiggondolják ezt, akkor Önök is így lennének ezzel. Az én helyemben nem döntöttek volna másképp. 
Simonek Antal képviselő: Amikor eljöttek az Irmák Nonprofit Kft vezetői, elültünk, beszéltünk velük, nekem is megfordult a fejemben, ahogy képviselőtársam is mondta, hogy kit hoznak majd Kesztölcre. De utánajártam, és úgy döntöttem, hogy ezeknek az embereknek esélyt kell adni arra, hogy Kesztölcre jöjjenek. Tizenkét éve az egyházközségben is segítettem, a Polgári Kör vezetője vagyok, nálunk is van olyam fiú, értelmi fogyatékos legény, és merem állítani, nem akarok senkit megbántani, de sokszor többet ér, mint sok egészséges ember. Én úgy gondolom, hogy nem szabad ezeket az embereket innen kizárni, Kesztölcről. Olyan törvény a földön nincs, hogy ezeket az embereket nem szabad Kesztölcre engedni. Mi laktunk Sopronban, beintegrálódtunk a soproniak világába, és nem próbálkoztunk, mint Kesztölcön, nem akarok senkit megbántani, fotelforradalmárok, akik írják a sok hülyeséget, birkaságot, sok marhaságot írnak, nem pedig a valóságot. Azt mondom, azt vallom, hogy ezeknek az embereknek itt kell lenni, és ha lehet, én segíteni is fogok nekik, ha lesz rá módom, erőm, energiám. Ingyen, bérmentve segítek, hogy be tudja Kesztölcre illeszkedni. 
Kara Józsefné képviselő: Ebben a témában én is érintve vagyok, mert a családunkban van két fogyatékos gyerek. Fenttartás nélkül mondtam erre igent, hogy igenis be kell őket fogadni. De aztán hétfőn a fórum után megkerestek a szomszédaim, barátaim, utcabeliek, és megkértek, hogy képviseljem őket, hogy ne jöjjenek ide a beteg emberek. Nagyon elgondolkoztam ezen, és mondtam, hogy elvállom ennek a képviseletét azért, mert láttam, hogy nagyon meg voltak rémülve, hogy ide fognak költözni. Nem ismerték a helyzetet, nem ismerik őket, én sem ismerem a külső embereket. Azt gondolom, hogy ha nem értenek egyet az emberek azzal, hogy idejöjjenek, akkor nem magunkat tesszük ki veszélynek, hanem ezeket az embereket. Mert őket fogják bántani. Igen, láttam már ilyet. Majd meglátjuk, hogy a novemberi testületi ülésen milyen döntést hozunk. Megváltoztatjuk, vagy pedig ez marad. 
Légrádi Gábor: A Tavasz utcában lakom. Örülök, hogy nem voltam ott hétfőn, most viszont nagyon jó volt ezt így végighallgatni. Hozzám Szivek Peti hozzászólása állt a legkozelebb, hogy gondoljuk végig ezt a dolgot racionálisan. Látom a reakciókból, hogy nagyon sokat kaphatott itt mindegyik fél. A feleségem volt az egyik, aki megkereste Erikát, közösen fogalmazták meg ezt a petíciót. Az első mondatom az volt, hogy hatalmas hiba a petícióba azt leírni, hogy azt ellenezzük, hogy ide fogyatékos emberek jöjjenek. Nem azzal van a probléma, hogy a fogyatékos emberek idejönnek, hanem azzal, hogy ez a döntés hogyan születik meg. Szerintem ezt lehet jól is csinálni, és lehet nem jól is csinálni. Erikának volt egy nagyon fontos gondolata. A képviselőtestület képviseli a falut. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a rutinfeladatokat elvégzik, amivel megbíztuk őket. Viszont amikor egy komoly, fajsúlyos döntés születik, aminek vannak kockázatai, mondok egy példát: repülőteret akar valaki ide építeni, akkor az ilyen döntések meghozatalánál a faluval beszélgetni kell, és ott valamiféle érdekközösséget kell létrehozni, különben az a szegény repúlőtér ellenséges környezetben fogja találni magát.  Lehet, hogy egy repülőteret ez nem zavar, de a fogyatékosokat zavarhatja az, ha az itt élők úgy érzik, hogy erőszakkal lenyomott döntés következtében kerülnek ide az emberek. Ennek nagyon fontos része a tájékoztatás. Nekem vannak javaslataim. Hozzunk létre egy szakértői bizottságot, akik utánajárnak ezeknek a dolgoknak. Utánajárnak annak, hogy valóban mindenképpen ide tudnak jönni, a fogyatékos embereknek milyen kategóriái vannak és ők milyen ellátást igényelnek. Ezzel kapcsolatban garanciákat kellene az Irmáktól kérni. Az Imrákkal olyan keretszerződést kellene létrehozni, hogy minőségben ellátják ezeket az embereket, és azzal kapcsolatban is garantálnak valamit, hogy milyen kategóriába tartozó emberek jönnek ide, és mi az a kategória, ami már nem jöhet. Nekem is volt kapcsolatom fogyatékosokkal, többnyire pozitív, de volt olyan is, akinek dühöngési rohamai voltak. Biztos vagyok benne, hogy van olyan kategória, amit ki lehet zárni. Polgármester Úrhoz egy mondattal reagálnék: Krisztus urunk nem közvagyonnal gazdálkodott. Szerintem ez igenis egy üzleti döntés kell, hogy legyen. Én mostanában már vállalkozó vagyok. Van egy olyan szabály, hogy olyan buliba nem megyünk bele, amiből van egy egyszeri bevétel, utána viszont folyamatosan vagy kockázat, vagy munka van vele, és bevétel nincs. Jó buli az, ha van egyszer bevételem, és utána soha többé nincs vele dolgom, vagy van egy egyszeri bevételem, és utána van vele folyamatos munka, de van hozzá folyamatos bevételem. Például beadok egy pályázatot turisztikai beruházásra, beurházunk, utána beindul a turizmus, amivel van ugyan munka, de van vele bevétel is. Én azt látom, hogy az Irmák megkapja ezeket az ingatlanokat, utána a kockázat, hogy nem feltétlenül jól kezelik, csődbe megy a cég, és magukra hagyják ezeket az embereket, van itt egy folyamatos kockázat, a bevétel meg egyszeri. Az érdekközösséget úgy lehet kialakítani, hogy az Irmáknak nagyon jó lenne, ha idejöhetne, tárgyalni kéne velük, hogy vállaljanak el dolgokat. Például épít egy játszóteret és ezt fenttartja évi egymillió forintból. Garantálja, hogy legalább négy embert a faluból foglalkoztat. Egy érdekközösséget kellene kialakítani a faluval és az Irmákkal. Nem biztos, hogy megvásárolni kéne a telkeket, hanem a bérbeadáson kellene elgondolkodni. Ha az ember bérbe adja az ingatlant, akkor a kezében tartja a döntést. Az Irmák elvállal egy csomó dolgot, és van a kezemben valami, nevezetesen a bérletnek a fenttartása, hogy ha ő nem teljesíti ezeket a dolgokat, amiket elvállalt, akkor én ki tudom akólbólintani. Az ingatlan eladása visszavonhatatlan döntés, ez aggályos. Az érdekközösség kialakítása és a folyamatos bevétel nagyon jó megoldás a problémákra. Azt szeretném, hogy ilyen, és ehhez hasonló megfontolások alapján születnének döntések. 
Kara Orsolya: A kommunikációt hiányolom leginkább. Február 15-én jelent meg a jegyzőkönyvekben először az Irmák neve. Azóta nem lehetett erről semmit hallani. Elhangzott, hogy Önök is vártak, de ez nem egy olyan napi szintű dolog, hogy felsöprik az utcát vagy sem. Kesztölc honlapján rengeteg minden megjelenik, a március 29-i ülésen elhangzott, hogy a kommunikációt fejleszteni kell, mert a falu nem a bulvár hírekre vágyik, hanem az Önkormányzattal kapcsolatos dolgokra. Egy cikk megjelenhetett volna ezzel kapcsolatban. Én végignéztem az egészet, nem találtam ezzel kapcsolatban semmit. Annyi kellett volna csak, hogy egy rendkívüli megkeresés történt az Önkormányzatnál. A másik ezzel kapcsolatban, hogy önkormányzati telkekről van szó. Évekig azt mondták, hogy az Önkormányzat azért nem tud telkeket eladni, mert közművesíteni kell, és erre nincs pénz. Erre lesz pénz? Az egyik oldalon van bevétel, de a másik oldalon a közművesítést meg kell oldani. Nem tudom, hogy utat például kell-e építeni. Arra van-e az Önkormányzatnak pénze. 
Rahberger János: Felolvasnék egy cikket. Az Irmák vezetője nyilatkozott, hogy csak olyan településen terveznek lakóotthont, ahol semmilyen ellenállásba nem ütköznek. Pilismaróton úgy hallottam, hogy ellenállásba ütköztek. Ott volt szavazás is, ott nem támogatják. Érintett vagyok a dologban.
Ódorné Kara Eszter: Az Imráknak utánanéztem az Interneten, és az E-beszámolón található beszámoljuk tartalmazza a mentális és szenvedélybetegek bentlakásos ellátását. Mi a garancia arra, hogy pár év múlva nem fognak mentális és szenvedélybetegeket idetelepíteni, akik esetleg veszélyt jelentenek a lakosságra? Erre fog az Irmák garanciát adni? Az Irmák kihangsúlyozták hétfőn, hogy a pályázat, amit nyertek, nem csak a fogyatékosokra, hanem a mentális és szenvedélybetegekre is vonatkozik. A fórumon saját magunknak is ellentmondtak. Az egyik mondatukban azt mondták, hogy önként jöttek ide tájékoztatni a lakosságot, a következő mondatukban azt mondták, hogy kötelező a lakosságot tájékoztatniuk és körbe is adtak egy jelenléti ívet. 
Strutek Gabriella: A hétfői fórumon a látható reakciók szerint nem sikerül jól fogalmaznom. Ketté kell szedni az érzelmi hozzáállást a gazdasági hozzáállástól. Engem az ő jövőjük aggaszt, abból a szempontból, hogy mint egészségügyi dolgozó napi szinten dolgozom ezekért az emberekért. Tudom, hogy ezek az EFOP pályázatok, amiket a külső cégek hasznának fel, akikről keveset lehet tudni. Az Irmák is ilyen. Akik ezektől a cégektől eljönnek hozzánk, az nem egy pozitív reklám nekik. Mi négy EFOP pályázatban vagyunk benne. Ezek a pályázatok ingatlanvásárlásról, beruházásról szólnak. Nyilván tartalmaz szakmai szempontokat is, hogy minek kell megfelelni, de a pályázat utolsó napjáig kell megfelelni. Innentől fogva ez a negyven ember, nem három, negyven, egy Kochnyák Sanyika nem egyenlő negyven emberrel. Akik tudják, hogy ez szakmailag mit jelent, azok érzik ennek a felelősségét. Nekünk óriási felelősségünk lesz ennek a negyven embernek a nem táboroztatásában, hanem az intézésében. Ez két hét múlva nem fog végetérni. Ha az Irmák tönkremegy, jogutód nélkül megszűnik, és az állam átveszi a feladatot. Tudom, hogy milyen az a szociális szakma, akik ezeket a betegeket ellátják. Az OKJ 54-es szakma, gyorstalpalókon képzik ki ezeket az embereket tíz hónap alatt. Ezeket az embereket arra képzik, hogy szellemileg egészséges embereket idősotthonokban képezzenek ki. Ezek az emberek speciális ellátást igényelnek napi szinten. Ennek a falunak tükörképet adnak ezek az emberek. Az a szeretetmag, amit ők képviselnek, arra óriási szükségünk lenne. De ezt nem tudjuk kezelni.  Reggeltől estig dolgozunk, a saját gyerekeinkre alig van időnk, és ha idehozunk negyven embert, nekünk velük foglalkoznunk kell. Akik ezzel foglalkoznak, pontosan tudják, hogy mit vállalnak. Negyven ember. Ezek nem egyformák, különbözőek. Erre nekünk készülni kell. Ezeket az embereket tanítani kell. Ez nem két nap, nem két hét. Ez egy időszak, amíg egy falu befogadóképes lesz. Azt sajnálom, hogy az Irmák ezeknek az embereknek a hátán fog meggazdagodni. Ez csak egy feltételezés. Nem ellenzem, csak felfogtuk, hogy nekünk erről a negyven emberről gondoskodnunk kell.
Pauler Attila: Én is kicsit indulatos voltam hétfőn. Azt gondolom, hogy az egésznek a vesztesei ezek az emberek. Simonek úr is mondta, hogy neki is kellett egy pár nap, és informálódnia kellett azért, hogy azt a döntést meghozza, az egy hónap volt. A falu múlt hét csütörtökön értesült erről az egész dologról, hétfőn volt egy fórum, ahol az elnyert pályázatról volt szó. A lakosság nincs felkészítve erre. A kesztölcieknek fogalmuk sincs, hogy mi lesz. Én nem félek, de nincs ismeretem. És azt kell mondjam, hogy Önöknek sincs ismeretük. Strutek Gabinak van ismerete, aki előbb felszólalt, mert ő velük dolgozik. Kochnyák Sanyi, neked is van, tudom, de Te érintett vagy ebben a kérdésben. Itt sok embernek nincs tapasztalata. Ez egy hosszú távú történet, hogy a falu elfogadja. Lehet, hogy simán fog menni, de nem ismerjük. Ezt hiányolom ebből az egészből. Elveszett az a dolog, hogy felkészítsük a falut. Engem nem érdekel az intéményvezető, ő üzletember. De az a szerencsétlen csobánkai hölgy, akik két hónapja készíti őket. Mi lesz, ha elsétálnak a Spori előtt? Nem tudom. Lett volna idő felkészíteni, el lehet vinni a gyerekeket, összeismertetni. Nem tudom, hgoy a negyven sok, vagy az ötszáz sok, vagy a három sok. De Ti sem tudtok véleményt alkotni, mert nem vagytok szakemberek ebben. Ez olyan döntés, ami igenis szakmai hátteret igényel.
Csapó Csaba: Sok igazság van abban, ami elhangzott az információhiánnyal kapcsolatban. Légrádi Gáborhoz szeretnék csatlakozni, igaza van, amikor azt javasolja, hogy létre kell hozni egy bizottságot, ezt az Önkormányzatnak kell kezdeményeznie. Pártolnám azt a lehetőséget, hogy az Önkormányzat kiválaszt néhány embert, aki részt vesz egy bizottságban, ahol megszólalhatnak olyan hangok, akik nem támogatják az ügyet, de észérvekkel állnak elő. Hasznosabb az előretekintés, egy ilyen közeg kialakítása a hivatal tekintélyével. 
Radovics Istvánné: Döntés még nem született, semmivel nem vagyunk elkésve. Szándékunkban áll a véleményeket meghallgatni és figyelembe venni. Szándékunkban áll úgy dönteni, hogy mindenkinek megfeleljen. 
Héjja Ágnes: Voltam a szentendrei látogatáson. Szívesen dolgoznak velük, kedvesek voltak, látok benne fantáziát. Amiért a nem mellett döntenék, az Irmák azt mondják, hogy ők fogják fenttartani a házakat. Meg is kérdeztük, hogy mi az anyagi hátterük, miből fogják finanszírozni ezt a kesztölci létesítményt. Az állami garancia nem garancia. Olyat vállaljunk, amit mi el tudunk vállalni. Amikor bezárták az OPNI-t, mi ott éltünk tőlük öt kilométerre. Nem mertünk kirándulni, mert az állam egyszerűen azt mondta, hogy bezárja az intézményt, kinyitom a kapukat, és tessék, mehettek. Hármashatár-hegyre, ahová tudtak. Villamos alá löktek embereket, meggyilkoltak embereket. Iskolatársunkat gyilkolták meg. Szétszéledtek az országban. Ennyit az állami garanciáról.
Kara Orsolya: Szakmailag nem értek hozzá, de az Irmáknak mennyire megfelelő a tank helye, ami a legforgalmasabb hely Kesztölcön.
Vöröskői István polgármester: A nyilvánosságról lehet sokat beszélni, amikor információigény van, akkor megtalálják a honlapot, amikor nem, akkor úgy tesz, hogy nem tájékoztatták. De igen, tájékoztatták. Nem lesz külön kézbenyomott sajtóorgánum. Az anyagi oldaláról, mekkora a község későbbi felelőssége: ez a cég igen komoly projektet nyert el, ez a cég meg fogja valósítani. Nekik joguk van magánházakat venni, de akkor a községnek végképp nincs haszna belőle. 
Bognárné dr. Solymoskövi Veronika jegyző: Nagyon remélem, hogy sokáig jogállamban fogunk élni. A 90-es években volt egy egészségügyi miniszter asszony, aki hitének megfelelően megszüntette a pszichiátriai kezelést, ez egy szerencsétlen ügy volt. De én hiszek a jogállamban. Mindenféle visszamenőleges dolgokat felhánytorgattunk kölcsönösen. De azt tudnunk kell, hogy ezeknek az embereknek joguk van ideköltözni. Ezzel a kör bezárult, mert az önkormányzattal, vagy nélküle meg fog valósulni. Arra van lehetőségünk, hogy tervezzük meg, hogy hogyan fogjuk elfogadni ezeket az embereket. Tudomásul kell venni, hogy ezek az emberek idejöhetnek. Azért az önkormányzatot keresték, mert az önkormányzati ingatlanok mindig kicsit olcsóbbak, mint a magánkézben lévőek. Ezek az ingatlanok meg voltak hirdetve, innen tudják, hogy eladó. De nem kellett a kutyának sem, mert a 117-es mellett vannak, nem keltek el. Nem felelt meg eddig senkinek. A település jól felfogott érdeke, hogy álljon fel egy ilyen bizottság, és konkrét terveket szőjjünk arra, hogy ezeket az embereket hogy fogjuk befogadni. Volt egy évfolyamtársam, aki dawn-kóros volt. Feszengetem, hogy mit csináljak, odamenjek-e. De mint dohányosok sokat voltunk együtt, és a második évben már belekaroltam, hogy gyere cigizni. És ezzel nem ő nyert, hanem én. Kellett hozzá idő. A mai napig így vagyunk a sérült emberekkel, a saját magunkban lévő feszültséget kezdjük el érezni. Mit csináljak? Ránézzek? Ne nézzek rá? Mit szól hozzá, ha én nézem a hátrányát, ne nézzek rá, akkor azzal fejezem ki? Meg kell szokni. Ez egy állami feladat, amit az állam kiszervez. Eddig egyházaknak szervezték ki. Tönkremehet az Irmák, de ez állami feladat lesz, nem önkormányzati feladat. Arra, hogy milyen embereket lehet kihelyezni, arra vannak egészségügyi minimumuk. Ezeket az embereket pszichiáter fogja megvizsgálni, tudomásom szerint van egy egy éves felkészítőjük, amiben a fogyatékosokat készítik fel, és a végén döntik el, hogy kit helyeznek el. De ha ide akarnak jönni, akkor is itt lesznek. 
Nyírő András: A legkisebb lányom olyan iskolába jár, elsős, ahol minden osztályban van egy fogyatékos gyerek. Elsőre nekem is furcsa volt, és meg kellett emészteni, de ennek megvan a pedagógiai oka, végiggondolták, hogy ez miért jó a gyerekeinknek, és tényleg működik a dolog. Az érzelmekről: ma nagyon kevés olyan döntést lehet látni, ami tisztán értékek alapján történik. A képviselők azt mondták el, hogy ők hisznek ebben. Ez nagyon fontos. Sokan elmondták, hogy nem hisznek ebben. Én amellett vagyok, hogy ez legyen. De ha a jogi részét nézzük, akkor most egyelőre arról van szó, hogy van egy adás-vételi szerződésünk és egy videófelvételünk arról, hogy az Irmák kft vezetője hogy képzeli a jövőt. Légrádi Gáborral egyetértve azt gondolom, hogy egy együttműködési megállapodást kell előkészíteni az Irmákkal. Mit vállalnak, kiket akarnak idehozni, mennyi pénzt fognak az ellátásukra biztosítani, mit igérnek a falunak az idősellátással kapcsolatban. Egy sor dolgot ígértek, hogy utaztatják őket, Esztergomban fognak dolgozni. Írjuk ezt le, és ennek az együttműködési megállapodásnak legyen része az adás-vételi szerződés.
Jánoshegyi-Fazekas Éva: A jegyzőkönyvet a testületi ülés után mennyi idő után kell nyilvánosságra hozni? 
Bognárné dr. Solymoskövi Veronika jegyző: Így határideje nincs, ahogy elkészül, hamarosan feltesszük. Van, amikor nem, ezt a munkák sokasága akadályozza, nincs határideje, de a kábel-tvben, lehet látni. 
Juhász Sándor stúdiós: Ha engedély van rá, feltesszük a Kesztölc honlapra a felvételt. 
Szabó Zoltán: Csak félig-meddig élek itthon, és nehéz érzelmek nélkül beszélni egy ilyen ügyben. A baráti társaságunk most már két-három hete vitatkozunk, beszélgetünk, győzködjük egymást, és ugyanolyan megosztottak vagyunk, mint amilyen megosztott a falu. Amikor az első beszélgetésen résztvettem, és láttam, hogy milyen elutasítóak az emberek, a páromnak azt mondtam, hogy menjünk vissza Angliába. A fiam Cambridge-ben együtt érettségizett egy dawn-kóros sráccal. Egy pillanatig sem kérdőjelezem meg a testület egy tagjának sem a jószándékát. Mindőtöket ismerlek annyira, hogy tudom, jó emberek vagytok. De nem vitatom el az itt űlők és a faluban élők jogát sem attól, hogy van beleszólásuk abba, hogy mi történik, egy ilyen fajsúlyú dolog megvalósul, vagy nem valósul meg. A fogalmak kezdenek tisztulni, egy enyhén sérült ember nem jelent veszélyt a közösségre. Mi ilyen gyerekeket nyaraltatunk.  De megértem azokat, akik jelen pillanatban azt mondják, hogy nem. Azért értem meg, mert igenis ennek vannak kockázatai. Én is üzletember vagyok. Én nem pénzügyi alapon közelítem meg. Igenis az ember tehet úgy jót, hogy nem nézi, hogy közben van-e anyagi haszna. Engem az se érdekel, hogy az Irmák ezen keresni fog. Attól még az ügy lehet jó. Az, hogy a faluban még vannak, akik vitatják, azért van, mert még nem tartanak ott, nem láttak ilyet, vagy rossz tapasztalataik van. Én nagyon büszke vagyok rá, hogy egy ilyen faluban élek. Ami itt most folyik, az egy nagyon jó dolog. Az, hogy ilyen őszintén és ilyen türelemmel, megértéssel hallgatjuk meg egymást, ez egy óriási eredmény. Ha ezen a folyamaton továbbmegyünk, akkor még sok jó dolog történhet velünk. Azok az aggályok jogosak, hogy fel tudjuk vállalni a fenttartást? Lehet, hogy két ház elég lenne, nézzük meg kicsiben. Én is hiszek a jogállamban, de Magyarország nem Anglia, nincsenek olyan garanciák, mint ott. Ha egy vállalható léptékű kitagolásba vágunk bele, azzal teljesen egyetértek. Itt olyan kockázatot kell mérlegelni, hogy ha most létesül 3-4 ház, akkor utána hány jön még? 36-ig fogják a teljes kitagolást megvalósítani. Van, ahol pszichiátriai betegeket is kitagolnak. Az Irmák elmondta, hogy négy ház alatt nem éri meg megvalósítani a projektet. Ezért sokkal valószínűbb, hogy oda fogják vinni az új otthonokat, ahol már van. Ez csak egy gondolat, ezen is lehet vívódni és beszélgetni. Nem gondolom, hogy tartható az az álláspont, hogy ez mindenképpen megvalósul. Talán kiderült a szavaimból, hogy én támogatom, de ha a környéken lakó 10-15 család a felkészítés után is azt mondja, hogy nem tudja elfogadni, hogy jöjjenek, akkor én, aki a felső faluban lakom, azt fogom mondani, hogy elfogadom, hogy nem szeretnék, hogy ideköltözzenek, és nemet fogok mondani. Mert elsősorban közösség vagyunk, faluközösség. Az a jó, hogy ne legyen megosztottság, ne legyen gyűlölködés. Az a kötelességünk, hogy egymásra odafigyeljünk, és megpróbáljuk egymást meggyőzni. És nem legyőzni. Ha nem sikerül meggyőzni egymást, akkor ne mondjuk, hogy mindenképpen meg fog valósulni. Ellenséges közegbe nem vihetik a sérülteket. Ha felelősséggel gondolkodnak, a videófelvétel meggyőzött, négy társunk elment, és ők is ezt mondták. Ebben a kérdésben racionális döntést kell hozni, mert fontosabb a falu békéje. 
Vöröskői István: Az Irmák nagyon szeretnék aláírni, már tegnap jöttek volna, de mondtam, hogy azért ne kapkodjuk el ennyire a dolgot. A szomszédban nemrég vásárolt telket a lányom, én ennyire félek tőlük. 
Nebehaj Erika: Az ingatlanárak mennyire fognak esni? Akkor az én telkem is benne van, mert az én szomszédomban egy hatvan éves értelmi fogyatékos ember él. Az én gyerekeim két- és négy évesek voltak, amikor ideköltöztünk. Ez a Jani, ha azt mondja, hogy segít, akkor tűzön-vizen át segít. Az én gyerekem az első pillanattól fogva jóban volt vele. 

Borítókép: Kedves Zsófia fényképe
 

Olvasta már?

Irmák: kérdések, válaszok

Az Irmák Kft írásban és szóban is válaszolt a terveikkel kapcsolatos kérdésekre. A Kesztölcért, a Faluért Egyesület levélben kéri a Képviselőtestületet, hogy álljon el a telekeladástól. A telekeladásról a Képvsielőtestület november 29-én dönt.

Adventi vasárnapok Kesztölcön

Kesztölc Község Önkormányzata  szeretettel vár minden kedves érdeklődőt idén is az Adventi Vasárnapok rendezvénysorozatra!

Sóterápia Kesztölcön

A sóterápia szinte mindenkinek ajánlott, hiszen amellett, hogy rendkívül kedvező hatással van a légúti megbetegedésekre, egészséges embereknek is használ, hatására az állóképesség és a teherbíró képesség fokozódik.