Makovics János versei: Ismét, Nyár előtt, Biciklizés

Ismét
Újra a kórházi csempék félhomályai,
sorsok, fájdalmak, örömök pillanatai.
És a kórházi éjszaka csendje, mely
karcol mint jégvirág, elveszett  álom
hol felsóhajt megannyi fájdalom.
És a mosolyok, gesztusok : emberek,
kik szabadok és kik ágyhoz kötöttek,
morajlások tengernyi zúgása fülmbe,
látogatók félresiklott szánalompilllantásai.
Más világ ez a kórházi mibenlét : árnyékként
előbújik percekre a hőn áhított emberség.
Ismét, s tudom ez még nem a vég, állomás
s kilépve a kórház kapuján, vár ismét a 
vágyott - nem szeretett külvilág kettősége.

Nyár előtt
Immár forróbbak a nappalok és
éjszakák : vágyak tüzében hamuként
elszállni messze vágyik a romantikus
lélek, bízva még a reménytelenségben.
Nyár előtt oly sok mindent elképzel
az ember : hiún ,tudva ábránd marad
sok megálmodttság, de így ebben a
melengető időben odakint a természet
lágy ölén, hallja - látja mit szeretne
át és megélni, s behunyva szemét már
látja is, mert a képzelet  szabad , gyors,
mint a fecskék röpte, suhanását hagyva.

Biciklizés
Járom úttalan utam, céltalan :
hajam logob a szélben, szemembe
nap vakít, de vonz az asztlaft és
az erdei -mezei út, pedálozva,
tolva biciklim, kilométereket
gyűjtve, és szép tájak képeit, 
melyek bennem maradnak,
s a fáradtság elmúlik mint az
izomláz, de emléke megmarad.
Biciklizni jó, magam vagyok a
természetben, meghallva látva
mint autóval menve nem, és
jó megállni s ledőlni árnyas fa
tövében az árokparton megbújva,
mezei virágok, bogarak közt, köztük,
velük élve egy résznyi életet.

Olvasta már?

Makovics János : Májuska

Itt a május, teljes pompájában. Elég csak felsétálni a Pálos Gyógynövénykerthez (képünkön), hogy lássuk kizöldült hegyeinket, a virágzó kakukkfüvet, a trillázó madarakat. 

Olvad a hó

Búcsúzik a tél, bimbókat bontogat a tavasz. Nagyszerű költőnk és festőnk szépen adja vissza a koratavaszi hangulatot. Makovics János verse, Tóth Tibor festménye.