Kesztölc Kestúc

keresés

Makovics János verse

Sötét még a reggel februárban.
Vasárnap hajnalban csendes
a vidék, párás, ködös, nyirkos a lég.
De bizton tör elő a fény, beragyogva
vasárnap ünnepségét, mely nem az
mi hajdan volt, de őrzi még árnyát,
mint lépteink nyomát havas járdák.
Falusi vasárnap nyugalmas most:
még nem hallik fűnyírók, kapák zaja,
csak cinegék röpködnek ablakok alatt.
Vannak kik misére mennek, cicák lesik
s kutyák ugatják, s a harangszó messze
hallik, s kik otthon vannak, nyugalomban,
főzik a megszokott vasárnapi ebédet.
Húsleves, rántott hús sült krumplival.
Sütemény is jár még, mint ismerősök
néha, benézve - beszélgetve, merengve,
s a délután lehanyatló sugarában nyílnak
a pincék, présházak, s iszogatnak jóbarátok.
És elmúlik a vasárnap csendessége, várva
új hetünk kezdetét, újra élve.

Borítókép: Kara István fényképe
 

Olvasta már?