Kesztölcön a Szent Orbán és a Szent Vendel szobor tartóoszlopa az egykori római út mérföldkövéből készült. Most a Turista Magazin készített tartalmas összefoglalót a Pilis egykori római útjairól.

Nem kell régésznek lennünk, hogy letűnt korok nyomaira bukkanjunk a terepen. Csak tudnunk kell, mire érdemes figyelni, hogy izgalmas felfedezéseket tehessünk. 

Kilátás Dobogókőről

 

Dobogókő és környéke a Visegrádi-hegység, illetve az azzal közvetlenül határos Pilis egyik legismertebb és talán legkedveltebb kirándulóhelye. Sok természetjáró már gyerekkora óta ismeri ezt a környéket, és térkép nélkül is kiválóan eltájékozódik a magyarországi természetjárás bölcsőjében. Ezzel én is így vagyok, de pár éve félretettem a rutinomat, és térképböngészésbe kezdtem olyan tájakon is, amelyekről azt hittem, hogy úgy ismerem, mint a tenyeremet. Ez azt eredményezte, hogy a már százszor bejárt vidékeken is új felfedezéseket tehettem, illetve ettől az esetleg már megunt környéket is új színben kezdtem látni.

 

Fotó: Szabó Máté

 

Talpunk alatt a történelem


Ha ránézünk a Pilis és a Visegrádi-hegység turistatérképére, a rengeteg izgalmas földrajzi név közül is kitűnik a Pilisszentlélek és Pilisszentkereszt közötti, zöld jelzésű turistaút, amely mellé a Római út nevet biggyesztették a kartográfusok. Számtalanszor jártam ezen az úton, de sokáig a történelmet és régészetet kedvelő énem mit sem sejtett a talpam alatt koptatott kövekről, amelyekről a hazai természetjárás egyik atyja, dr. Thirring Gusztáv földrajztudós, már az 1920-as években Római útként írt a hegységet bemutató turistakalauzában. A figyelmemet egy régészeti blogban olvasott, kiváló fotókkal és térképpel illusztrált cikk keltette fel, amely a feltételezett római utakat kutatta a Pilisben. Igen, utakat! Merthogy több is van belőlük. Igaz, arról már megoszlanak a vélemények, hogy ezeket valóban a rómaiak építették-e, de meglétük vitathatatlan, ahogy az is, hogy a környéken számos római kori emléket találunk. Ezeknek a megleléséhez nem kell régésznek lennünk, csak nyitott szemmel kell járnunk a terepen.

 

Fotó: Lánczi Péter

Helyenként az út szerkezete teljesen kivehető

 

A Pilis és a Visegrádi-hegység mintegy 500 km2 nagyságú, erdős területe a római korban Pannónia provincia és egyben a Római Birodalom határát is jelentette. Ennek a korszaknak számos emlékét őrzi a Dunakanyar, ahol ma is megtalálhatjuk a római táborok és őrtornyok maradványait, amelyek az Aquincumot és a mai Esztergomot összekötő limes mentén álltak. Nagy valószínűséggel a hegység belsejében található „Római út” ennek a főútvonalnak a lerövidítésére szolgált, ami egyesek szerint az egykori Solvát (Esztergomot), mások szerint Castra ad Herculemet (Pilismarótot) kötötte össze Aquincummal. Az egykori út és annak leágazásainak nyomait egy könnyű, tíz kilométeres túrával – jelzett turistautakon – mi is bármikor bejárhatjuk Dobogókő érintésével Pilisszentkereszt és Pilisszántó között. De hogy jön ide Dobogókő? Zambra Alajos az 1942-es archeológia közlönyben arról számolt be, hogy még 1940-ben római őrtorony maradványait és ahhoz vezető utak rendszerét fedezte fel Dobogókőn. Az őrtorony alapjául szolgáló köveket nem sokkal az észlelés után egy építkezés miatt elhordták, így az már nyomaiban sem fellelhető, de a hegytetőre vezető út egyes szakaszai még ma is felismerhetők.

 

Fotók: Zambra Alajos, 1942-es archeológia közlöny  Fotók: Zambra Alajos, 1942-es archeológia közlöny

Zambra Alajos 1942-ben készült felvételei a Pilis római útjairól

Kattints a képre a nagyításhoz!

 

Még a szekerek nyomait is kiszúrhatjuk túrázás közben


Ha Pilisszentkeresztről indítjuk a túránkat, a kék kereszt jelzést kell követnünk a Kanyargós-patak mentén Dobogókő irányába. Már az országútról a Kakas-hegynél lekanyarodva figyelmesek lehetünk az erdőbe vezető köves útra, amelyen fölfelé vesszük az irányt. A sziklás, köves terepre máskor lehet, hogy ügyet sem vetnénk, de most, hogy a rómaiak nyomait keressük, szinte már látjuk is az előttünk heverő kövekben a hajdanán épített út alapjait. Nem sokat várat magára kutatásunk első sikerélménye sem. Mielőtt elérnénk az aszfaltozott erdészeti utat, egy kb. 300 méteres szakaszon kivehetővé válnak az ősi út különböző méretű kváderkövei, illetve a néhol méteres szegélykövei is. A 2,5 méter széles út felismerhető szakaszát feljebb, részben a kék kereszt jelzést, részben a patak túloldalán futó jelzetlen utat követve is megtaláljuk, még mielőtt a kék sáv jelzést elérjük. Viszont a kék jelzést elérve már nem tudjuk követni a nyomokat, innen már csak feltételezhetjük, hogy az egykori út továbbra is a Kanyargós-patak mentén ért fel az innen már csak kőhajításnyira lévő mai Dobogókőre, illetve a feltételezett őrtoronyhoz. Ha a hegytetőn állt is őrtorony, annak funkciójáról megoszlanak a vélemények. Mert bár innen pompásan belátni a környék hegyeit, de Pannónia provincia határait már kevésbé. Ezért elképzelhető, hogy az őrtoronynak is a Dunakanyar „levágása” volt a célja, mint a Római útnak, hogy az itt leadott és fogadott fény- vagy füstjelekkel gyorsabb legyen az üzenettovábbítás.

 

Fotók: Lánczi Péter

Több helyen is megfigyelhetjük az út kváderköveit

 

Dobogókőről a zöld kereszt jelzést követhetjük a Két-bükkfa-nyeregig, de ezen a szakaszon csak a nyereg közelében találunk ősi útra utaló nyomokat. Ezek viszont annál jelentősebbek, mert kiválóan megfigyelhetők az egykor erre gördülő szekerek nyomai. A kerekek mintegy 10 cm szélességben és 15 cm mélyen koptatták ki a vulkanikus kőzetet, a nyomtáv pedig kb. 120 cm-es. Teljesen le voltam nyűgözve, hogy a már korábban említett régészeti blogban (Szabó Máté régész által) közzétett kutatási eredményeket most én magam is megtaláltam. Ezen a sikeren felbuzdulva még nagyobb várakozással fordultam rá a zöld útra a Két-bükkfa-nyeregnél, ami már a turistatérképen is Római útként szerepelt.

 

Fotó: Szabó Máté

 

Fotó: Szabó Máté  Fotó: Szabó Máté

 A szekerek kerekei mintegy 10 cm szélességben és 15 cm mélyen koptatták ki a vulkanikus kőzetet, a nyomtáv pedig kb. 120 cm-es

 

Anno ez a felirat – amely többször is fel van tüntetve a térképen a Szentléleki-tető és a Mária-pad között – keltette fel bennem az érdeklődést a Pilis ősi útjai iránt. A Két-bükkfa-nyeregtől Pilisszentkereszt irányában csak kevés helyen lehet találkozni a szóban forgó út eredeti szerkezetével. A legjobb állapotban a nyereg alatti kb. 300 méteres szakasz maradt fenn, ahol újból kváderköveket fedezhetünk fel 2,5 méter szélességben. Az utat délkeleti irányba folytatva már inkább felújított útszakaszokkal találkozhatunk, amelyek a Mária-padtól a Pilisre jellemző mészkővel, nem a Visegrádi-hegység vulkanikus kőzetanyagával vannak feltöltve. Nagy valószínűséggel ezt az utat a középkorban is használták, hiszen ez volt a legrövidebb út Szentlélek és Szentkereszt között, ezért elképzelhető, hogy a folyamatos karbantartás már akkoriban megváltoztatta az eredeti út szerkezetét. Napjainkban a Pilis-oldal alatti útszakasz (a ráhordott zúzott kő miatt) inkább erdészeti, mintsem római útra emlékeztet.

 

Fotó: Lánczi Péter

A Visegrádi-hegység vulkanikus közete és a Pilis mészköve keveredik a Pilisszántóra vezető szakaszon

 

Kincseket rejt a föld


A Római út a Pilis-oldal alatt feltehetően a sárga kereszt jelzésű turistaút nyomvonalán vagy azzal párhuzamosan ért be a mai Pilisszántóra, ahol hajdanán késő római település is állt, amelynek nyomait 1929-ben kezdték először feltárni. Akkor egy kő ládasír került felszínre, és a benne lévő csontok mellett két bronz ruhakapocs, egy fibula és egy üvegtál is napvilágot látott. A Szőlő-hegyen és a faluban feltárt kőemlékek ma a szentendrei Ferenczy Múzeumban találhatók, amelyek közül kettő a Botzenhardt-ház falába volt befalazva, kettő pedig még az 1970-es években a Kossuth Lajos utca egyik házának kertjében járdaként funkcionált. A község déli határában található Kálvária-dűlő lejtőjén a régészek 400–600 m hosszan, 50–80 m szélesen római kori település nyomait tárták fel az egykor itt elhaladó út forgalmát ellenőrző négyszögletes, mintegy 17,5 × 17,5 méteres római őrtorony alapjaival együtt. A kiásott sírkőtáblák feliratai szerint a hajdanán itt élő lakosság a közeli Aquincumban állomásozó Legio II. Adiutrix kiszolgált veteránjaiból és családjukból állt. A számos építészeti emléken kívül egy kis méretű bronzszobor és egy ezüstpénzekkel teli, okkersárga korsó is előkerült. A ritka, 98 darabból álló kincslelet Julia Domna időszámításunk szerinti 200-as évekből származó, verdefényes érméivel indul, és Traianus Decius érméivel zárul. Ugyanebből az időszakból származik Pilisszántó talán legismertebb római kori emléke, a mérföldkő, amelynél a 10 kilométeres túránk utolsó felfedezését tehetjük a hatalmasnak tűnő oszlop feliratát olvasva.

 

Fotó: Nógrádi Attila

Pilisszántói római mérföldkő a páduai Szent Antal-templom tövében

 

A mérföldkő 262 cm magas és 60 cm átmérőjű, faragott mészkőből készült oszlopát a település központjában, a Szent Antal-templom közvetlen közelében találjuk. A következő hiányos feliratot olvashatjuk rajta.

 

IMP(erator) CAES(ar)
M(arcus) AUREL(ius)
SEVERUS
ALEXAND[ER]
PIUS FELIX AUG(ustus)
PONTIFEX MA [X](imus)
TRIBUNICIAE POTESTATI [S VIIII]
CO(n)S(ul) [III P(ater) P(atriae) PROCO(n)S(u)L]
RESTIT [UIT]
AB A [Q(uinco) M(ilia) P(assuum)…]

 

Irodalmi fordításban ez így hangzik:
„A kegyes fényességes Marcus Aurelius Severus Alexander császár, a legfőbb hadúr és főpap, akit nyolc alkalommal ruháztak fel tribunusi ranggal, háromszoros consul, a haza atyja cím tulajdonosa állíttatta Aquincumtól... mérföldre.”

 

Fotó: Nógrádi Attila

A mérföldkő felirata még kivehető

 

A mérföldkő feliratát 1840 körül Rómer Flóris régész jegyezte le először. Az akkor még kevésbé kopott szöveg tanúsága szerint az oszlopot 230-ban állították, és 12 mérföldre volt Aquincumtól. Eredeti helye viszont feltehetőleg a falu kálváriadombján túli területen volt, amelyet a néphagyomány a „Pri kamenyi” (Kőnél) elnevezéssel ruházott fel. A felirat hiányosságai miatt van olyan feltevés is, miszerint az oszlop Pilisvörösvár környékén, az egykori Római út mentén állt. Ezeken a kőoszlopokon általában a helyőrségektől vagy a nagyobb városoktól mért távolságot adták meg. A mi esetünkben az Aquincumtól, Alsó-Pannónia fővárosától mért távolságot jelölték római mérföldben. Egy római mérföld (mille passus) = 1480 méter. A távolság megadása mellet mindig szerepelnek történelmi adatok is, mint az uralkodó neve és címei.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

A sikeres expedíciónk végén Pilisszántón meggyőződhetünk az egykori római jelenlétről, és bár a „római utak” építőiről megoszlanak a tudósok véleményei, a logikus következtetés akár az is lehetne, hogy azok a bizonyos utak római eredetűek. Egyvalami biztos: bárki is rakta le ezeket a köveket, megtalálásukban nemcsak a régészek, hanem a laikusok is kiélhetik felfedezői vágyaikat. De vajon meddig tehetik ezt? Az erózió mellett ugyanis az erdészet munkagépei is károkat okoznak ezekben az ősi utakban, amelyekről talán még többet megtudhatnánk, ha átfogóbb kutatásokat és feltárásokat végeznének a szakemberek. Csak remélhetjük, hogy ez a közeljövőben bekövetkezik, és nagyobb figyelmet kap a Római út, e történelmi emlék, amelyet kár lenne veszni hagyni.

 

Fotó: capitolivm.it

 

Profi útépítés az ókorban

A rómaiak útépítéseit pontos mérnöki munka és alapos kivitelezés jellemezte. Alkotásaik nagyrészt ennek is köszönhetik évezredes fennmaradásukat. Viszont a régészeti feltárások tanúsága szerint az utak szerkezete és minősége sok helyen eltérő volt, amit az út funkciója, az adott helyszínen található építőanyag és természetesen a ráfordítható költség is befolyásolta. Az időtállóságot csapadékelvezetéssel és többrétegű alapozással igyekeztek biztosítani, de az ilyen precíz kivitelezés inkább csak a fontosabb utaknál figyelhető meg.
 

 

Térkép: Albert Csilla és Bába Imre

Kattints a térképre a nagyításért 

Térkép: Albert Csilla és Bába Imre

 

A cikk megjelent a Turista Magazinban 2017. márciusi számában. 

Olvasta már?

Egy hatalmas kesztölci pofon története

Mozgalmas hely volt száz éve Kesztölc, ez derül ki Csapó Csaba történész új kutatásaiból. A Csillaghullás Fesztiválon érdekességeket hallhatunk Kesztölc történetéből. Ízelítőnek egy 1923-as cikket ajánlunk. 

Aki lejegyezte a kesztölci dalokat: Király Kata

Augusztus 19-én Kesztölcön mutatja be Király Kata új könyvét a kesztölci népdalkincsről. A gyűjtemény teljes képet ad a kesztölci szlovák népdalokról. Király Katával Nyírő András beszélgetett

Bárkányi Zoltán: Nagyapám történetei

Bárkányi Valkán Zoltán két kesztölci történetet írt meg a Csillaghullás Minifesztivál alkalmából. A novellát augusztus 11-én Kara József fogja felolvasni.