Makovics János verse

Régmúlt húsvétok jutnak eszembe :
mikor még ünnep és hagyomány volt,
közösségi esemény, népünnepély.

Locsolkodás, ismerősökhöz, barátokhoz,
rokonokhoz való járkálás, találkozások,
beszélgetések, nevetések, kacajok.

Ma már ez is megváltozott: jelentősége
elhalványult, és nem maradnak otthon,
wellnes hétvégére és kirándulni mennek,
s így aztán abbamaradtak évek során a
locsolkodások, minek menni, ha üres a ház.

Pedig jó lett volna megtartani e hagyományt.
Nyaralni máskor is mehetnének, otthon
kéne lenni, várni a locsolkodókat, hisz
sokszor ez volt csak az alkalom hogy
találkozzanak egy évben a rokonok.

Húsvét ünnepe is átalakult sok helyen.
Közös vétkünk, s hiányát mégis szenvedjük.

Borítókép: Tóth Tibor: Kétágú hegy c. festménye

Olvasta már?

Makovics János : Májuska

Itt a május, teljes pompájában. Elég csak felsétálni a Pálos Gyógynövénykerthez (képünkön), hogy lássuk kizöldült hegyeinket, a virágzó kakukkfüvet, a trillázó madarakat. 

Olvad a hó

Búcsúzik a tél, bimbókat bontogat a tavasz. Nagyszerű költőnk és festőnk szépen adja vissza a koratavaszi hangulatot. Makovics János verse, Tóth Tibor festménye.