Benne járunk a télben, mégis mint fehér holló, ritka a hó. Makovics János versei, Tóth Tibor festménye.
 

Február

Vakít a napsugár, ragyogón.
De hó nem csillan vissza,
tavaszi tél mely nem fázik,
csak lelkünk a megújulásra.

Február nyakunkon immár.
Január elsuhant észrevétlen.
Ma holnap itt a nyár, tél se
volt mégis elmúlt mint minden,
s a természet teszi dolgát, mi
lassan fogjuk fel múlandóságát.

Tavaszvárás

Benne járunk a télben, mégis
mint fehér holló, ritka a hó.
Pedig szép lenne a havas táj,
tavaszi napok vannak már.
Februári hóvirágok nyílnak,
s zöldben áll erdő - mező.
Kék egek s csillagok éjek,
hosszabbodó nappalok,
mégis, jobb lenne a hideg,
mert várjuk ugyan a tavaszt,
de mindnek ideje kellene vagyon.

Borítókép: Tóth Tibor Kesztölc (30x42 akvarell)

Olvasta már?

Ajánló: zenés torna az oviban

Keddenként alvás után az oviban tartja a zenés táncos tornát Salik Katalin táncoktató. Érdemes most is csatlakozni a tornához! Lukács Zsófia ajánlója. 

Újjászületés

Küzdünk az influenzával, de már látjuk hogy megmozdul a természet: kidugja hajtásait a krókusz, jön a hóvirág. Tóth Tibor festménye, Makovics János verse.

A Postás út postása

Hittem is meg nem is, hogy a meredek, sziklás Postás úton gyalog vitték a leveleket Szentlélekre. Addig keresgéltem, amíg ezt az interjút találtam, 1963-ból, Bodacz Istvánnal, a postással. - Nyírő András

Itt az új esztendő

Tóth Tibor festményével és Makovics János versével köszöntjük az új esztendőt.