Benne járunk a télben, mégis mint fehér holló, ritka a hó. Makovics János versei, Tóth Tibor festménye.
 

Február

Vakít a napsugár, ragyogón.
De hó nem csillan vissza,
tavaszi tél mely nem fázik,
csak lelkünk a megújulásra.

Február nyakunkon immár.
Január elsuhant észrevétlen.
Ma holnap itt a nyár, tél se
volt mégis elmúlt mint minden,
s a természet teszi dolgát, mi
lassan fogjuk fel múlandóságát.

Tavaszvárás

Benne járunk a télben, mégis
mint fehér holló, ritka a hó.
Pedig szép lenne a havas táj,
tavaszi napok vannak már.
Februári hóvirágok nyílnak,
s zöldben áll erdő - mező.
Kék egek s csillagok éjek,
hosszabbodó nappalok,
mégis, jobb lenne a hideg,
mert várjuk ugyan a tavaszt,
de mindnek ideje kellene vagyon.

Borítókép: Tóth Tibor Kesztölc (30x42 akvarell)

Olvasta már?

Makovics János : Májuska

Itt a május, teljes pompájában. Elég csak felsétálni a Pálos Gyógynövénykerthez (képünkön), hogy lássuk kizöldült hegyeinket, a virágzó kakukkfüvet, a trillázó madarakat. 

Olvad a hó

Búcsúzik a tél, bimbókat bontogat a tavasz. Nagyszerű költőnk és festőnk szépen adja vissza a koratavaszi hangulatot. Makovics János verse, Tóth Tibor festménye.