- 1936-ban születtem, Budapesten. A Vörösmarty Gimnáziumba jártam Pesten. 1956-ban kerültem az Agráregyetemre. Először Pesten a Villányi úton az első évet, majd a második évben kikerültem Gödöllőre. Az egyetem elvégzése után Tinnyére kerültem az ottani TSZ-be. Ott laktunk a szüleimmel Tinnyén. A középiskola és az egyetem alatt is ott dolgoztam a tinnyei TSZ-ben, apámnak segítettem munkaegységet keresni. Utána odakerültem a TSZ-hez agronómusnak.

Másfél évig voltam ott, utána lekerültem Szárazágra az állami gazdaságba, először brigádvezetőnek, utána pedig központi területvezetőnek. Itt voltam az állami gazdaságban öt évet, és utána 1964-ben párttbizottsági kihelyezésre kerültem Kesztölcre.

- Mi volt a feladata Kesztölcön?

- Mikor engem oda kihelyeztek, akkor megkérdezték tőlem, hogy mi szeretnék lenni itt a TSZ-ben, elnök, főagronómus, vagy párttitkár. Mondtam, hogy nekem a szakmám agrármérnök, úgyhogy főagronómus szeretnék lenni. Aztán összevontuk az ipari tevékenységet és a mezőgazdaságot, ekkor lettem termelési elnökhelyettes.

- Milyennek látta Kesztölcöt a hatvanas években? Milyen állapotban volt a TSZ?

Először is kedvezőtlen termelői adottságú szövetkezet volt, és minden évben állami támogatásra szorult. Ezt elsősorban a tagok fizetéskiegészítésére használtuk fel. Amikor a szövetkezet kezdett megerősödni azt elsősorban az ipari tevékenységnek köszönhette. Megcsináltuk a tapétaüzemet. A baromfiágazat helyén csináltunk egy galvánüzemet, és a sertéstelephelyén csináltuk meg a tapétaüzemet. Ott építkeztünk. Először enyvesnyomású gépeket vásároltunk az NDK-ból, aztán ezeket felszereltük rexo-nyomófejekkel. Később vettünk egy nagy egypályás rexo-gépet Hollandiából. A tapétaüzem jól hozott.

- Honnan jött az ötlet, hogy tapétaüzemet kell csinálni?

Akkor már volt a pártnak még a szocializmusban egy olyan gondolata, hogy kaparj kurta, neked is lesz. Tehát hivatalossá tették a melléküzemeket, és ennek keretében lehetővé tették, hogy ipari tevékenységet folytassunk. Volt akkor egy szövetkezeti belső lap, és a tapéta témát ott hirdette egy Zimonyi László nevű pesti textilmérnök. Volt az NDK-ban valami kapcsolata, és ő dobta fel a tapétaötletet.

- Ha hozzá bejött volna valaki egy ilyen ötlettel, én biztos kidobtam volna.

Én nem, mert akkor már hajtott minket az ipari tevékenység, volt kőbányánk, kőörlő üzemünk, galvánüzemünk. Így vágtunk bele a tapétaüzembe. Az összes jövedelem a szövetkezetben úgy állt össze, hogy az alaptevékenységből harminc százalék származott, az ipari tevékenységből származott hetven százalék. Ezt a jövedelmet mi visszaforgattuk a mezőgazdaságba. Így létesült a száz férőhelyes szarvasmarhatelep, amit Péter vezetett. A TSZ-tagság nem élt rosszul, építettek házakat, a jövedelmük is jó volt.

Telepítettünk kilencven hektár szőlőt, fent, ott a hegy alatt a nyolcvanas években. Vettem egy pincét Kesztölcön, és ott telepítettem a legelső szőlőt a kertben.

- Nem volt ott szőlő a dombon?

- Dehogynem, régen volt, csak arról már megfeledkeztek. Amikor én telepítettem, akkor a szomszédok azt mondták, ó, főnök, nem lesz itten semmi se. Én meg mondtam, fiúk, hogy hívják ezt a dűlőt? Sztari vinogradi dűlő. Öregszőlő dűlő. Na, akkor kezdtek el gondolkodni. Kiderült, hogy ez valamikor az esztergom prímás misebortermő területe volt. Voltak kis magánparcellákon szőlők, de nagyüzemben mi telepítettük.

Aztán arra gondoltam, hogy jó lenne, ha a szőlőt fel is dolgoznánk. Akkor jött az a gondolatom, hogy csinálok egy borfeldolgozót. Felépítettem egy borászati üzemet, Gimeskövi Kft néven. Két részletben épült meg. A felső Bacchus-terem, és alul a pincészet. Hatvanévesen kezdtem építeni a borászatot. Kevés olyan ember volt, aki nyugdíjas korára kezdett volna úgy fejleszteni, mint én. Megalakítottuk a Zsigmond Király Borlovagrendet is Tatán.

Amikor a Hilltop Neszmély megalakult, akkor kerültünk mi is, Kesztölc, mint az Ászár-Neszmély borvidékhez. Amikor a szőlőt telepítettük, kiderült, hogy a szőlő kutyajó minőségű, nálunk szőlő 20 cukorfok alatt nem volt. Amikor Torgyánék szétrúgták a TSZ-eket, akkor eladtuk nekik a szőlőket. Nekem is volt ott saját szőlőm, 14 hektár, aztán én is a Hilltopnak adtam el. Főleg Chardonnay és Szürkebarát volt.

Közben már dédnagyapa vagyok. Hat unokánk van, szép nagy család.