Köztudott, hogy télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Az már kevésbé közismert, hogy a tőlünk északabbra fekvő, mostohább téli klímájú területek madarai számára sok esetben Magyarország jelenti a telelőterületet.

Hazánk környezeti állapota ma még lehetővé teszi, hogy a ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet. Az etetés viszont nagy könnyebbséget és biztonságot jelent a környék madarainak − nekünk pedig rengeteg megfigyelési élményt −, különösen az itatással és a mesterséges odúkkal együtt, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük.

Mikor etessünk?

Az etetési időszak dandárja Magyarországon az első fagyok beköszöntétől (általában november elejétől) ezek tartós megszűnéséig (akár április közepéig) tart. Azonban az sem okoz gondot, ha a madáretetést − különösen ha új helyen szeretnénk elindítani ezt − már az ősz beköszöntével, szeptember elején elkezdjük. Különösen akkor, ha az aszályos időjárás miatt gyenge volt a fűfélék terméshozama. Ilyen korai kezdésnél elég néhány marék magot kiszórnunk (mivel a boltokban ilyenkor még nem kapható napraforgó, az állatkereskedésekben beszerezhető pintyeleség köles és a tört dió is tökéletesen megfelel), illetve az ágakra egy-két almát felszúrnunk, ami a településen áthaladó, vonulóban lévő madarak zsírtartalék felhalmozását is segítheti ott, ahol hiányoznak a magas cukortartalmú bogyókat tartalmazó bodzások.

Az etetés folyamatosságáról

Az énekesmadarak téli etetésével kapcsolatban, nagyon helyesen, mélyen beépült a köztudatba, hogy ha "Ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba." Mi áll ennek hátterében, és pontosan mit is jelent a hétköznapok gyakorlatában?

A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, és ezt véletlenül éppen a tél leghidegebb időszakában tesszük, a madarak nehéz helyzetbe kerülhetnek. Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 4,5-10 gramm (!) körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap nem tudnak eleget táplálkozni az alig 5-6 órányi nappali periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.

Természetesen kerülhetünk olyan élethelyzetbe, hogy nem tudunk folyamatosan etetni. Ilyenkor, ha van néhány napunk az átállásra, naponta csökkentsük a kihelyezet eleség mennyiségét. A madarak, érzékelve a táplálék megfogyatkozását, egyre nagyobb körben keresgélnek, majd továbbálnak a környékről. További segítség a madaraknak, ha az etetést lehetőleg nem a tél leghidegebb napjaiban hagyjuk abba.

Mivel etessünk?

Olajos magvakkal (nem sózott és nem pirított napraforgó, mogyoró, földimogyoró, köles, dió, fekete dió, kesudió, pisztácia, stb. Állati zsiradékkal (kacsa-, liba- és sertésháj; a sertés zsírszalonna; a faggyú; a főzéssel sótlanított étkezési szalonna; illetve a ma már széles körben árusított cinkegolyó; lágysajt- vagy vajtégla). Almával (ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány szemet a talajra is tehetünk).

Mivel ne etessünk?

Soha ne adjunk se az énekes- se a vízimadaraknak etetőben kenyeret, kenyérmorzsát, péksüteményt, chipsféléket stb. mert ezek károsan, sőt, kimondottan veszélyesek a számukra.

Forrás: mme.hu/kesztolc.hu