A Pilist elsősorban a természeti szépségéért keressük fel újra meg újra, pedig történelme is érdekes - és nem is kicsit. Egyesek szerint például a szüntelen keresett Ős-Buda, ahol Árpád sírja is lehet, szintén itt volt valaha. Mi azonban most egy olyan huszonöt kilométeres túrát ajánlunk, mely a Dunakanyarból a Dömös másik oldalára vezet, és ténylegesen létező romokat érint. Nem körtúráról van szó, autóval nem is érdemes nekiindulni! Ugyanis jó messze fogunk első állomásunktól számítva kilyukadni - egészen pontosan Dobogókőn.

A dömösi Prépostság helyreállított altemplomaGaléria: Pilisi romtúra(Fotó: gregoriosz / Flickr.com)

A túra kiindulópontja egy látványosan helyreállított rom, a dömösi prépostság. (Dömösön állt egyébként egykor I. Béla király udvarháza is, amelyhez az a legenda fűződik, hogy amikor a németek elleni visszavágót tervezte egy országgyűlésen, összeomlott alatta a trón. Az itt szerzett súlyos sebesüléseibe pedig a nyugati határ felé vezető úton halt bele.)

A dömösi főútról egy kocsma-virágos-posta által határolt kis térnél kell elindulnunk felfelé, ahol egy tábla mutat a prépostság irányába. A pár száz méteres sétával elért fennsíkon a romegyütteshez érkezünk, mely az Árpád-kori építőművészet jelentős emlékének számít, és ahonnét máris szép kilátás tárul a Dunakanyarra és a Pilisre. Túránk során ez az egyetlen állomásunk, ahol a belépésért fizetnünk kell.  A felnőttjegy 500 forintba, a nyugdíjas- és diákjegy 250 forintba kerül, nyáron hétfőn és kedden zárva tartanak, télen pedig csak egyeztetett időpontban vannak nyitva.

Az altemplomot szépen helyre állították az 1980-as években, a széthordott és a múzeumokban őrzött faragások, kőmaradványok segítségével. A faragványok kifinomultságából a szakemberek arra következtetnek, hogy ezek később, 1138 körül, II. Béla idején keletkeztek. Az eredeti épületegyüttest a 12. század elején Könyves Kálmán öccse, Álmos építette. A prépostság a törökökig virágzott, utána már csak a köveit hordták szét. Jelenleg a templom alapfalainak romjait láthatjuk még.

Ha pedig már nagyon viszket a lábunk, induljunk tovább. A Pilisben a piros jelzést követve  haladjunk a Téry-úton, a Vörös-hegyi árkon át a Körtvélyes felé. Ha elértük a Szakó-nyerget, a piros jelzést cseréljük a zöld keresztre. A Hoffman-vadászházat is elhagyva egy négyes kereszteződéshez érkezünk, az Égett-hárshoz, ahol ismét a piros jelzést kell választanunk, hogy dél felé, lefelé sétálva elérjük második állomásunkat, a pilisszentléleki pálos kolostor szép fekvésű romjait.

Pálosok a Pilisben

A pálos az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, melyet 1250-ben hívott életre Boldog Özséb. Ezzel egyesítette a Pécs környéki Patacs-hegyen élő és a pilisi remetéket – utóbbiak már a 13. század eleje óta elszórtan több helyen is éltek itt.

Ha abból indulunk ki, hogy a kolostorokat, különleges energiájú helyekre építették, képzeljük el, milyen jók lehettek a radarjai azoknak a szerzeteseknek, akik már évek, esetleg évtizedek óta a hegyekben, a természetben éltek, és ezután választották ki a most érintett romok helyét. Akár hiszünk ebben, akár nem, különlegesen megnyugtató érzés leülni és megpihenni ezeken a csendes helyeken.

Az Özséb által egyesített remeték először Pilisszentlélek határában, a Csévi-szirtek alatt, a „hármas-barlangnál” telepedtek meg, majd 1250-ben ettől nem messze alapították azt a kolostort és templomot, melynek romjait itt láthatjuk. A Szent Keresztnek szentelt együttest egy korábbi, királyi vadászház mellé építették, melyet IV. László adományozott a rendnek. I. Károly is járt itt, majd fia, Nagy Lajos töltötte itt rendszeresen minden évben a nagyhetet, aminek örömére megerősítette a korábbi királyi birtokadományokat, sőt újabbakkal toldotta meg azokat. A kolostor tovább gyarapodott, de 1526 után a portyázó török csapatok áldozatául esett.

A pilisszentléleki pálos kolostor romjaiGaléria: Pilisi romtúra(Fotó: Dr. Korom János / Flickr.com)

A 18-19. században itt még magas falak álltak, de 1928-33 között, amikor az első ásatásokra sor került, már csak néhány falcsonk között dolgoztak a kutatók. 1980 és 1990 között ásták elő a nyugati kerítőfalat és több más építményt. A 13. századi vadászlak maradványai nem lettek meg, találtak viszont csempemaradványokat a kályhákról, amik alapján arra lehet következtetni, hogy nagyon díszes volt a kolostor és a templom belseje.

A romoknál találunk információs táblát, de akad tűzrakó hely is, ha piknikezni szeretnénk. Sajnos az egyetlen fa, mely a déli részen, a volt gazdasági épületek között olyan szépen magasodott évekig, tavaly kiszáradt. De a pálos kolostor még így is nagyon kellemes piknikezőhely.

Minitúra Pilisszentlélek fölött

Ha olvasóinknak is megtetszett ez a túra, de túl hosszúnak találják, érdemes elmenni Pilisszentlélekre, és ott tenni egy kellemes körutat a romoktól. A faluból a piros és sárga jelzéseket követve is elérhető a kolostorrom. Ha megcsodáltuk, induljunk tovább hegynek felfelé a piros, illetve a sárga Mária-jelzések mentén az Égett-hárshoz. A kereszteződésben északnyugat felé haladunk tovább a piros és zöld jelzés mentén, melyhez a kékre változott Mária-út társul. Csupán néhány perc alatt elérjük a Felső-Ecset-hegyet, és közben csodás panoráma tárul a Pilisszentlélek házaira és a kolostor romjaira.

Az elágazásnál a zöld jelzéssel maradjunk a hegygerincen, innét jobbra nézve a Visegrádi-hegységet és a távolban a Börzsöny erdeit csodálhatjuk. A Felső-Ecsettől induljunk tovább a zöld jelzésen hamarosan elérjük a bal kéz felől eső Fehér-sziklát, ahonnét pompás kilátás nyílik a falura és a Pilisre. Ezután egy enyhe emelkedővel elérjük az erdőirtásos, hagyásfás István-tetőt, majd jobbról-balról kerítéssel övezve, balra szép kilátással újabb húsz perc után egy jelzőtáblás kereszteződéshez érünk. Itt válasszuk a Barát-kút felé tartó utat balra. Ha nem találjuk a sárga keresztet, akkor a kék IVV jeleit kövessük!

A hegyperemen vezető úton újabb húsz perc a keresztben futó sárga jelzésű út. Ha teszünk jobbra egy kitérőt, a Barát-kúti erdészház előtti zöld réten megpihenhetünk, a kút vizéből azonban ne igyunk! Ezután nincs más dolgunk, mint a sárga jelzésű útra visszatérve, körülbelül egy óra alatt visszasétálni Pilisszentlélekre – az út végén már egészen szép kilátással övezve gyalogolunk, és a Szentléleki-patak partján érünk be a településre.

Ha a romoktól lecsorogtunk a piros jelzésen át a faluba, folytassuk utunkat tovább szintén a piroson. Remélhetőleg jól kipihentük magunkat, mert erős kaptató következik fel, a Pilis-nyereghez. De aztán a sárga jelzést követve, a Pilisnyergi-víznyelőbarlangot elhagyva, többnyire lejtővel érkezünk majd meg Klastrompusztára, az újabb pálos romokhoz. Ha menet közben megállunk egy tágas útkereszteződésben, ahol balról a zöld kereszt jelzés csatlakozik, és megyünk néhány percet ezen az ösvényen, a Klastrom-szirtekre érünk. Itt egy fákkal övezett, kis tűzrakóhelyet találunk, a fák közül kikukkantva pedig szép kilátásban gyönyörködhetünk. A szikla nagyon meredek, a szélére csak száraz időben merészkedjünk!

Klastrompuszta: a háttérben a barna kerítés mögött találhatók a romok (Fotó: hollosye / Travelo)

Amint elérjük a Klastrompuszta házai között futó utat, balra egy murvás parkolót és táblákat látunk; erre indulva hamar megpillantjuk majd a romokat is. Boldog Özséb húsz éven át volt a pálos rend főnöke, őt követte Benedek, majd István: mindhármukat itt temették el, a monostor területén. A törökök szinte a földdel tették egyenlővé ezt a rendházat, majd úgy benőtte az erdő, hogy a később visszatérő szerzetesek nem találták meg, és úgy hitték, a pilisszentkereszti ciszterci romok az ő régi pálos rendházuk. Ez lesz túránk következő állomása.

A romok mögötti úton, a kék barlang jelet követve indulunk tovább. Ha ez az egyszemélyes ösvény túlságosan benőtt, mint ottjártunkkor, választhatjuk a romoktól a sárga jelzés délkeleti irányú szárnyát is. Hamarosan ugyanis mindenképp elérjük a piros jelzést, amin aztán balra kell majd haladnunk.

Barlangos minitúra Klastrompuszta fölött

Ha a fenti kereszteződéshez érve a kék barlang jel mentén megyünk tovább, azaz egyenesen, a Leány- és Legény-barlangokhoz jutunk, ahonnét valaha edénytöredékek és neolitkori maradványok kerültek elő. A nagy kiterjedésű barlangok csalókák! Álljunk ellen a kalandvágyunknak, és ne merészkedjünk túl mélyre, mert utóbbi legmélyebb pontja, a Sár-lyuk már több látogatót foglyul ejtett. A Leány-barlangra is az útvesztős járatok jellemzőek. Mindkét barlang fokozottan védettnek minősül. A barlangszájakhoz felmászva pedig ügyeljünk a kőhullás-veszélyre!

A piros jelzésen kapaszkodjunk fel a Simon halálához, onnét tovább a piros keresztet követve leereszkedhetünk a Vaskapu-völgybe. A Mária-pad kereszteződést elérve jobbra fordulunk délkelet felé, a zöld jelzést követve hamarosan már nem erdő, hanem a falu fölötti földek között haladunk. Egy kis idő múlva forráshoz érünk, innét már tényleg csak pár lépés a romokig.

Pilisszentkereszti romok - védik őket az időjárás viszontagságaitól (Fotó: hollosye / Travelo)

A falu határában található ciszterci apátságot a zöld jelzés mentén találjuk, egy meglehetősen eldugott helyen. Alapítója, III. Béla valószínűleg francia felesége miatt pártfogolta annyira a cisztercieket – az első szerzetesek maguk is Franciaországból érkeztek ide. Az eredetileg vadászkastélyként funkcionáló épületet az acey-i apátság másaként alakították át. Ha Franciaországban járunk, a jó állapotban fennmaradt apátságnál képet is kaphatunk arról, hogy nézett ki teljes valójában ez a ma már csupán néhány kődarab. De addig is képzeljünk el egy hatvan méter hosszú, háromhajós épületet. 

Itt temették el a Bánk Bánból ismert Gertrúd királynét is, akit 1213-ban gyilkoltak meg. A tatárjárás során nagy károkat szenvedett apátság újjáépítésére IV. Béla jelentős összeget áldozott, de a törökök ellen már nem volt gyógyír. Az apátság köveinek nagy részét az évszázadok során elhordták, a tetők alatt most egyedülállóan szép kőfaragásokat nézhetünk meg.

Pilisszentkereszt fölötti földek: ottjártunkkor kisiskolások számháborúztak a gyönyörű időben Fotó: hollosye / Travelo)

A túra lezárásaként sétáljunk le a falut átszelő egyik főútig, ahol balra fordulva elkezdhetjük követni a piros jelzést egyenesen Dobogókőre, a Báró Eötvös Loránd menedékházhoz. Készüljünk fel, ez az utolsó négy kilométer már hegymenet lesz! Persze sem Dobogókőt, sem az oda vezető utat nem kell bemutatni egyetlen túrázónak sem. 

Hollósy Éva cikke