Az előzőleg beharangozott berkenye helyett a korai időpontra kevéssé érzékeny kőriseket kaptunk a pilismaróti faiskolától, azzal az üzenettel, hogy ha novembere is összejön egy csapat, ők már ténylegesen berkenyéket kapnak majd.

Az október első napján tulajdonképpen tikkasztó hőség nehezítette a munkát, amely annak ellenére, hogy a gödrök kiásásával nem kellett bajlódnunk (munkagép készítette elő a terepet) azért kemény fizikai erőpróbát jelentett.

Vízkert András a Duna-Ipoly Nemzeti Park kerületvezetőjének ismertetőjét követően ki-ki igyekezett a számára megfelelő helyet lefoglalni.

A homokos-köves gyenge minőségű talajt a közeli birkatelepről hozott trágyával javítottuk, a gyökérhez pedig a későbbi öntözést segítő dréncsövet helyeztünk, a csemetét karóval támasztottuk. A visszatemetés a köves talaj, valamint felszakított gyepréteg gazdag gyökérzete miatt bizony nehéz volt. Különösen azok érezhették ezt, akikre a “gazdátlan” (a tulajdonosok nem tudtak részt venni az ültetésen) fák ültetésének feladata is hárult.