A fiókaszezon áprilistól augusztusig tart. Molnár Dávid fotóin bemutatjuk a leggyakoribb kesztölci madárfajokat és tanácsokat is adunk arra az esetre, ha fészekből kipottyant is jószággal találkozunk. 

Ökörszem, Molnár Dávid fényképe

A fiókák első szárnypróbálgatásai bizony ritkán sikeresek. Ilyenkor a tollas kis jószág hamar a földön találja magát, és látszólag tanácstalanul lépeget jobbra balra a földön. Ha már tollai nőttek, biztosan repülni tanul, és jó eséllyel a szülei is valahol a közelben  vannak, figyelik őt, Ilyenkor nem érdemes közbeavatkozni, hiszen a fióka hamarosan megtanul repülni . Addig is a szülei gondoskodnak róla. 

Parlagi pityer - Molnár Dávid fényképeAz ágak között szabadon (nem odúban) költő madarak fészekaljaira – a tojásokra és különösen az eleségkérő hangot adó fiókákra – nagy kockázatot jelentenek a ragadozók. Ezért ezek a fajok a teljes önállósodás, a tökéletes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, egymástól és a fészektől mindinkább eltávolodva - a szülők segítségével - magányosan próbálnak túlélni. A kézenfekvő kockázatok mellett ennek a viselkedésnek az az előnye, hogy lerövidül az az időszak, amikor a fészket megtaláló ragadozó a teljes fészekaljat el tudja pusztítani. Mivel a korai fészekelhagyó madarak ekkor még nem önellátóak és a teljes értékű repülés eléréséig 5-10 napig  még fejlődniük kell, a szülők a sűrű növényzetben rejtőzködő fiókákkal hanggal tartják a kapcsolatot, így találják meg és etetik folyamatosan őket.Ilyenek például a feketerigók.

Házi rozsdafarkú eteti a kicsinyét - Molnár Dávid fényképeA szülők nem pusztán eleségforrások, a fészektestvérek pedig nem csak vetélytársak. A család szociális közössége különösen a fészekelhagyást követően válik fontossá, amikor a fiatalok a szülői mintát is látva megtanulnak alkalmazkodni a rendkívül összetett környezeti hatásokhoz. Ezt a leggondosabb emberi ellátás sem tudja még töredékesen sem biztosítani, mert mi valóban csak "etetőgépek" vagyunk a fogságban nevelkedő fióka számára. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a mesterséges táplálás nem lehet olyan célzott és változatos, mint a természetes, ami többek között toll- és csontnövekedési problémákat okozhat, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a fiókáknak lehetőség szerint a szülei mellett a helye.

Tojó cigánycsuk - Molnár Dávid fényképeEzért kétszer is gondoljuk meg, hogy melyik fiókát szedjük össze és mentjük meg. Az életkor miatt szükségtelen fiókamentések kapcsán leggyakrabban elhangzó érv a macskák elleni védelem. Csakhogy ennek nem az otthon nevelgetés a módja! Tegyük be a fiókát egy közeli bokor alá, a sűrű aljnövényzetbe vagy egy fa ágára, és bízzuk a többit a természetre.

Erdei szürkebegy - Molnár Dávid fényképeÉrdemes abba is belegondolni, hogy a természet okosan kitalálta a madarak természetes szelekcióját, és az utódok számába belekalkulálta a betegségek vagy ragadozók miatti elhullás számát is. Ha minden fiókát megmentenénk és minden fióka felnőne, jelentős túlszaporulat lenne a madárállományban, és ez nem kívánatos. Tényeges védelemre és mentésre a veszélyeztetett fajok utódai szorulnak.

Búbos banka - Molnár Dávid fényképeNem tekinthető általánosnak, hogy egy fióka magától essen ki a fészekből. Ez többnyire erős szélben lengedező, esőtől terhelt ágakkal megdőlő fészkeknél fordul elő. Nem véletlen, hogy a legtöbb, valóban mentésre szoruló fiókát markáns frontbetörést követően találják meg.

Barátcinege - Molnár Dávid fényképeAz is előfordulhat, hogy a szülő kilöki a fiókát a fészekből. Ennek a szülőpár egyik tagjának elhullása, táplálékhiány, vagy betegség az oka. Kegyetlenül hangzik. de ha belegondolunk nagyon is racionális természeti törvénye működik ebben az esetben. A betegséget továbbörökíteni nem szabad, hiszen az a faj fennmaradását veszélyeztetné. A szülő pedig csak annyi fióka nevelését vállalhatja amennyit elbír. Ha a körülmények változnak. az ő viselkedése is változik, hiszen nem veszélyeztetheti az egész fészekalj létét a sok fióka miatt. 

Mikor segítsünk? Bármely madárfaj esetében igaz, hogy a csupasz (sokszor még nem kinyílt szemű), állni és járni nem tudó, csak fehér pehelytollakkal fedett testű fiókák segítségre szorulnak. Ugyanilyen alapelv, hogy a bármilyen korú sérült, a szárnyát vagy a lábát furcsán tartó, lógató, vérző sebű fiókák is beavatkozást igényelnek.

Karvaly - Molnár Dávid fényképeA nagyobb testű fajok, elsősorban a gólyák és a ragadozó madarak – különösen a sasok – már teljesen kitollasodott, a felnőtt egyedekhez hasonló megjelenésű és méretű fiókái csak a tökéletes röpképesség elérésével vállnak önállóvá (de nem önellátóvá!), ezért ha ilyen madarat találunk, rajtuk is segíteni kell. Ilyenkor az a legjobb, ha a közelben (általában a fejünk felett) többnyire megtalálható fészekbe kerülnek vissza (sokszor a Tűzoltóság vagy az áramszolgáltató segítségével) a fiókák.  Elsősorban a települési madaraknál fordulhat elő, hogy extrém helyre költenek. Ilyenkor - ha úgy érezzük, hogy a fészekalj veszélyben van - szintén érdemes beavatkozni, de ezt tényleg csak akkor tegyük meg, ha esély sincs a biztonságos kirepülésre.

Az első kérdés annak minél pontosabb meghatározása, hogy milyen korú és milyen táplálkozású madárfiókáról van szó. A legrosszabb, és szerencsére ritkább eset, hogy még csupasz és vak fiókákat találunk. Ezek a madarak csak néhány órásak vagy naposak, még szinte mozgásképtelenek, ezért ha a földön találjuk őket, tudhatjuk, hogy a fészekkel nagy baj történt, leszakadt vagy kilyukadt. Az ilyen fiatal madarak nem képesek magukhoz hívni a szülőket, így segítség nélkül biztosan elpusztulnak. A tollas, aktívan mozgó, szaladni és kicsit repülni is képes fiókákat többnyire nem kell megmenteni, mert ők már elhagyták a fészket (lásd az előző fejezetet).

Ha olyan fiatal madarakról van szó, amiket néhány napig vagy egy-két hétig nevelnünk kell, jó tudni, hogy milyen táplálkozású fajjal lehet dolgunk. Az egyenes, csipesszerű csőr rovarevő, a tövénél vastag, kúpos csőr magevő madárra utal; a kampós csőr, az erős karmos lábak a ragadozó madarakra jellemzőek, és ha a szemek egymás mellett, nem pedig a fej két oldalán helyezkednek el, akkor valamelyik bagolyfaj, általában az erdei fülesbagoly fiókájával hozott össze bennünket a sors. 

A megmentendő fiókák egyik legfontosabb jellemzője, hogy megfogásuk egyszerű, gyakorlatilag csak fel kell venni őket a földről. Ha a madár nem fér el a markunkban vagy  nagyon agresszív, a legjobb, ha egy pokróccal, ronggyal, ennek hiányában pulóverrel vagy inggel borítjuk le. A fej letakarása megnyugtatja még az ilyen vad állatokat is, és egyszerűbbé teszi a megfogásukat.

Amennyiben nincs időnk vagy lehetőségünk heteken át gondozni a mentett fiókákat, juttassuk el őket a megfelelő szakintézetbe. A madarakat befogadó intézmények néhány kivételes esetet nem számítva nem tudnak kimenni az állatokért, korlátozott anyagi lehetőségeik miatt csak akkor tudnak segíteni, ha a madarak már hozzájuk kerültek! Ezért a legjobb megoldás, ha felhívjuk a legközelebbi madármentő állomást vagy állatkertet, majd mi magunk visszük be a fiókákat. 

 

Olvasta már?

Asztalitenisz Kara Lajos Kupa

A versenyeken 48-an vettek részt, leány serdülő, leány ifjúsági, felnőtt női, fiú serdülő, fiú ifjúsági, felnőtt „A” és „B” csoport kategóriákban. Bakos György beszámolója.

Most védekezzünk lisztharmat és levéltetvek ellen!

Kesztölcön mostanában sokan kezdtek újra foglalkozni kertészkedéssel, szőlővel. Őket segítjük Szivek Péter, Légrádi Horkics Angéla és Szilasné Jolsva Júlia növényvédelmi tanácsaival kéthetente.

Háry János a Művházban

Rahberger Karina, Chalupa Réka, Giricz Dorina, Sturcz Boglárka és Sturcz Barnabás készítette elő saját festményekkel Kodály Háry János daljátékának történetét. A mese szövegét Klinger Ági adta elő.

Hódító Túrák sorozat Kesztölcön is

Június 2-án Kesztölcön kellemes családi körtúra lesz. A tavalyi túra sikerén felbuzdulva a legkisebbeknek falusétát is szerveznek. A rendezvény a Hódító Túrák sorozat része. Erről kérdezte Szekér Zoltánt, a Dorogi TDM vezetőjét Kovács Csilla.

Grósz Jakab és a pilisi svábok tragédiája

Bús Péter János kesztölci származású történész dédapja, a legendás Grósz Jakab történetén keresztül ismerkedett meg a svábok tragédiájával. Walczer Patrik interjúja a Kemmában.