Kesztőlc (a név a latin castellum)=vár, kastély szóból ered. Ma már pusztult település Szekszárdtól dél-délnyugatra Várdombtól nyugatra feküdt, egykoron vámszedő falu, később mezővárosként működött. A 150 éves török hódoltság után (1686) felégették a Tolna megyei Kesztölc mezővárost.

Egy újabb kutatás szerint Kesztőlc idegen névadáson alapuló helynév a Castelic, Kaztelic, (Kesztőlc) szavunk kétségtelenül egy szláv Kastel, kostel "kastélyvár, vár, vártemplom" alapszó képzős származékának átvétele. Meglepő a magyar "a", holott minden szláv nyelvben "o"-t találunk. Egy olyan szláv (magyarországi szlovén) nyelv változatára gondolhatunk, ahol a szó kastel-nek hangzott (vö még Keszthely). A "c" lehet kicsinyítő  képző, de valószínübb, hogy a többesszámú kastelci alakból kell kiindulnunk, ami "várhoz tartozókat", várnépet jelent és számos esetben vált helynévvé.

Kesztőlc a Sárköz jelentős mezővárosa volt, neve a latin castellum szó szláv átvételéből ered és ennek többesszámú alakja, amely várhoz tartozókat, várnépet jelent. Már első összefüggő nyelvemlékünk az I. András alapította tihanyi bencés monostor alapítólevele is említi 1055-ben, mégpedig kétszer is, amikor az apátság birtokhatárát Kesztölcre és Fehérvárra menő hadiútnál szabja meg. Néhány év múlva királyi vendéget fogadott a település. A Szekszárdra igyekvő Salamon Kesztölcnél vert tábort 1074 januárjában, majd innen ment a szekszárdi monostorba imádkozni. 1240-ben a titeli prépostság (társas káptalan) és a széki apátságközös birtoka, 1282-ben ugyanezeké a Nyulak-szigeteki apácákkal együtt, jelentőségét bizonyítja, hogy vámszedő helyként említik.

Úgy tűnik, története során mindvégig egyházi birtok volt. 1526. augusztus 26-án Kesztölcön táborozott II. Lajos király serege útban Mohács felé. A vesztes csata után szeptember első napjaiban már a török hadak vertek itt tábort és kivégezték a fogságba esett férfiakat, a nőket pedig szabadon engedték. Ekkor léptek a török seregek először Tolna megye területére.

A kettős királyság alatt, 1529-ben a törökök újbóli közeledtének hírére Mihály kalocsai prépost azt írta Habsburg Ferdinánd királynak, hogy menekülnek „főképpen a dunamelléki nemesek, Báta mezővárosából, Kesztölcről, Székről, Etéről, Ebesről, Szekszárdról, Tolnáról, Pakosról és mások számtalanul” elkeseredésükben és félelmükben odáig jutva, hogy Eszékre mentek és a töröknek ajánlották fel magukat. A tehetősebbek közül sokan végleg elköltöztek ekkor a töröktől védettebb területekre. Nem sokkal később, Augusztus 26-án a Szapolyai János királyt megsegíteni szándékozó török sereg ismét Kesztölcnél táborozott. Innét küldte a szultán 500 szpáhiját Perényi Péter koronaőrért, aki Kajdacs mellett fogott el mesztegnyői Szerecsen János a Szent Koronával együtt. 1535-ben a bátai apátság birtokösszeírása kapcsán szabad városként említik: „Lak falu Kesztőlczön alul, mely szabad város, az Kesztőlcz.” A szabad város a mezővárost jelentette.

Lakói az eteiekkel együtt, talán a környéken kóborló rác martalócok zaklatásai elől költöztek a közeli nagyobb településekre: Decsre, Pilisre és Nyékre stb. Az elnéptelenedett település neve hegy-, völgy-, dűlő-, szántó-, forrásnevekben él tovább, eredete azonban fokozatosan feledésbe merül, hisz régészeink még a település területét sem lokalizálták. A 16. század második felében néptelenedett el a település.