Tényleg nem vagyok egy smúzolós típus, ezt bárki megmondhatja, aki ismer. Így aztán dicsérni se szoktam, ha nincs rá okom, sőt inkább áll a kritikám rúdja a negatívba, mint a kedvelés irányába.

A Pilist régóta szeretem. A gyerekkori, kamaszkori tájékozódási futó versenyek jelentős része erre és a Dunakanyar más részein, a Börzsönyben és a Visegrádi-hegységben zajlottak, sokat aludtunk itteni falvak iskoláinak dobogóin, vagy épp a környező völgyekben vadkempingezve, lehetőleg források közelében.

Életem első sokórás csókolózása a pilisszentlászlói iskola rettenetesen kemény dobogóján esett meg, ahol hajnalig ismerkedtünk ezzel a varázslatos érzéssel, majd másnap bizony mindketten gyengén futottunk.

Kesztölcöt megszerettem. Úgy mondják magukról az itteniek, hogy vicces emberek, szerintem ezen túl még kedvesek és vendégszeretőek is. Persze a vicces is megállja a helyét, amibe a maguknak szánt fricska is beletartozik és ez nekem nagyon tetszik, hisz aki önmagán tud nevetni, annak sokkal könnyebb elfogadni és megérteni a világ butaságait.

Tavasszal jó hangulatú kis futóversenyt szerveztünk közösen a faluval: közel százan futottak, ovisok és felnőttek egyaránt, aztán pedig koccintottunk, ettünk és barátkoztunk.

Három kalandkönyvet írtam eddig: szülővárosomról és a kisgyerekként megszeretett Bükkről, a tizennégy éve bebíróként lakott Káli-medencéről és idén tavasszal a Dunakanyarról és az azt körülvevő hegyekről, többek között a Pilisről. Sokan csak Dobogókőt ismerik, és azt sem tudják, hogy – noha a középkorban a Pilisi erdőkhöz sorolták – valójában az már a Visegrádi-hegység szürke andezit köveiből épült föl, szemben a Pilis mészköveivel.

Október nyolcadikán minden korosztálynak és fizikai állapotnak kitaláltunk valamit: összeáll a család, vagy egy kisebb baráti csapat és elindulnak a faluban, bekukkantanak a pincékbe, fölsétálnak a legjobb dombokra, kérdezősködhetnek a farmon és a levendulaportán és aztán a válaszokkal jönnek a célba. A futni vágyók 5 és 10 kilométeren indulhatnak, míg a bringások meglátogathatják Klastrompusztát és Pilisszántót.

Meghirdettünk egy fotópályázatot is: pilisi témájú fotókat várunk, amelyeket aztán jókedvűen elbírálunk, talán összevonva egy kis borkóstolással.

Mindenkit szeretettel várunk Kesztölcön!