Skladan Csaba 21, öccse, László 15 éve dolgozik sírásóként. A brit The Guardian exkluzív riportot és fotókat közölt a versenyről, megszólítva a testvérpárt is, akiket már nemcsak Zselíz és környéke, hanem a világ is megismert.

A szakma presztízse

A sírásóversenyt a Slovak Funeral kiállítás részeként a temetkezési vállalkozók szlovákiai egyesülete (Slovenská asociácia pohrebných a kremačných služieb) szervezte. A nemzetközi megmérettetésen a V4 tagországai vettek részt. Ladislav Stríž főszervező kiemelte: a sírásók munkáját alulbecsülik, holott a temetési ceremónia fontos és meghatározó szereplői ők. A verseny célja a szakma presztízsének emelése volt. Stríž szerint a sírásók munkavégzés során rendszeresen komoly fizikai és lelki megterhelésnek vannak kitéve. A szervezők szeretnék, ha változna a közfelfogás, és az emberek erre a munkára is tekintélyes és komoly hivatásként tekintenének. Tanfolyam, ahol az érdeklődők elsajátíthatnák a szakma csínját-bínját és etikettjét, Szlovákiában egyelőre nincs. A sírásók egymásnak adják át a gyakorlati tudnivalókat.

Csákány, ásó és lapát

A verseny során a bírák nemcsak a gyorsaságot, hanem a tiszta, esztétikus munkát is értékelték. A versenyzőknek egy szabványos (200x90x160) sírgödröt kellett kiásnia és betemetnie. A versenybírák külön pontozták az időt, a pontosságot, a sír rendezettségét és a munkabiztonsági előírások betartását is. Az ott lévők szerint már a verseny kezdetén látni lehetett, hogy a farnadi fivérek összeszokott párost alkotnak. Már az első tíz percben jelentős előnyt szereztek a többi versenyzővel szemben. Csaba és László ásás közben először tíz- majd ötpercenként váltotta egymást. Az ásásnál csak hagyományos eszközöket: csákányt, ásót és lapátot használhattak. A versenyt végül fölényes győzelemmel, 54 perces rekordidővel nyerték meg. A második helyen egy lengyel csapat végzett, akik időben (95 perc) jócskán elmaradtak tőlük.

Nemzetközi érdeklődés

Az eseményről nemcsak a The Guardian számolt be, hanem a Reuters hírügynökség is tudósított. Skladan Csaba és László a német, a horvát és az amerikai híradók műsorába is bekerült. Skladan Lászlót telefonon sikerült elérnünk. Kérdéseinkre szerényen, kissé szűkszavúan válaszolgatott. Kiderült, hogy a szakmába egy véletlen folytán, bátyja révén került. „A cégnél, ahol testvérem sírásóként dolgozott, üresedés volt. Jelentkeztem, felvettek, így lettem sírásó” – mondta. Munkahelyével elégedett. „Olyan, mint bármelyik másik munka. Mivel ez adódott, ezt csinálom” – tette hozzá. Arról, hogy anyagilag megéri-e sírásóként dolgozni, nem akart bővebben beszélni. „Fix bért kapunk” – válaszolta arra a kérdésre, hogy amikor rossz időben, kemény fagyban dolgoznak, kapnak-e fizetéskiegészítést. „Télen persze nehezebben megy a munka. Általában 30 centiméteres mélységig fagy meg a föld. Egy sírgödör kiásása – ha nem versenyzünk és van időnk közben pihenni, beszélgetni – általában két órába telik” – mondta László. Egy napra átlagosan egy sírásás jut, de volt olyan is, hogy egy nap alatt öt sírt kellett kiásniuk. „Az egész zselízi régióban mi temetünk” – jegyezte meg. A kérdésre, hogy lelkileg megviselik-e a szertartások, azt felelte, egy idő után ezt is meg lehet szokni. „Hozzáedződik az ember. Ennek ellenére megvisel, ha fiatalt vagy ismerőst kell temetnünk” – nyilatkozta. Arról, hogy munkája kapcsán történt-e vele valami bizarr vagy szokatlan dolog, csak ennyit mondott: szakmai titok.