Huszonkétezer éve ősember lakott a pilisszántói kőfülkékben, most a szántói önkormányzat turistautat tervez a szép fekvésű barlanghoz.

Ma még csak kötéllel, biztosítással, sziklamászó tudással lehet megközelíteni a nevezetes barlangot, de hamarosan turistaút vezet majd ide.  A pilisszántói Facebook csoportban Somorjai Ede és Pálos Tibor egy fényképen mutatják be, hogy hol helyezkedik el a barlang:

A héten a szakhatóságok részvételével bejárták a túraút lehetséges nyomvonalát. A Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében lesz az első csoportos bejárás. Image may contain: tree, outdoor and nature

Régészeti megfigyelések adatai szerint a tájat az utolsó jégkorszak idején vette birtokba a gyűjtögető, vadászó ősember. Vadásztáborainak a nyomát a pilisszántói I. és II. számú Kőfülke őrizte meg. A kőfülkék feltárása a század elejétől több részletben zajlott. A kőfülke betöltésében a humuszréteg alatt 2,5 m vastagságban hét jégkori réteg került elő. A közösség 22 000-16 000 év között tevékenykedett itt. 

Az itt talált kőpengék, kőkaparók, csonteszközök, alamint egy kisméretű, csontból faragott idol, bálvány jellegzetes formái alapján pilisszántói kultúrának nevezték el ezt a közösséget. A legalsó rétegből, a Würm jégkorszak elejéről pásztormadár és a maral szarvas csontokat,  a középső rétegekből barlangi medve, barlangi oroszlán és hiéna, bölény, erdei borz és vaddisznó, sőt, háziasított ló jelenik meg a leletanyagban. A kőfülkéknek a jégkorszak közepéhez tartozó felső rétegeiben a már háziasított ló és kutya is megjelenik, rénszarvas maradványok.

A kőfülkében a kutatók véleménye szerint a gyűjtögető rénszarvas vadász népcsoport idején hús és prémraktárak voltak. Az elejtett állatoknak már csak a kicsontozott, húsos részét és a prémjét hordták fel a kőfülkébe. A későbbi időben a rétegek tanúsága szerint a kőfülkék számtalan esetben szolgáltak menedékül a bronzkor, később pedig a középkor emberének.

1912-ben Kadić Ottokár próbaásatást végzett az üregben, ahol nagy mennyiségű csontot talált. Szorgalmazta a további kutatását. 1914–1915-ben Kormos Tivadar teljes szelvényében kiásta a vastag kitöltést. Jégkorszaki tűzhely nyomokat, égetett és feltört állatcsontokat, valamint cseréptöredékeket talált. 7 jégkorszaki réteget különített el. Kormos Tivadar és Lambrecht Kálmán 60 emlősfaj, 83 madárfaj, 2 békafaj és 3 csigafaj leírását is közölte a kutatás eredményeit összegző monográfiában.

Image may contain: one or more people, tree, outdoor and nature1951-ben Gábori Miklós és Jánossy Dénes egy érintetlenül maradt kis rész feltárásával 61-re növelte az itt talált kőeszközök és csonttárgyak számát. Ezek a tárgyak többek között pattintott dárdahegyek és kaparópengék voltak. Kormos Tivadar és Gábori Miklós ideiglenes vadásztanyának tartotta. Velük ellentétben Vértes László rénszarvas vadászok által lakott állandó lakóhelynek írja le a környék egyéb barlangi leletei alapján. Például a Pilisszántói 2. sz. kőfülke tárgyi emlékei is ezt támasztják alá. Pilisszántói-kultúrának nevezte el a fülke kőiparát Vértes és javasolta a kifejezés kiterjesztését más hasonló magyarországi lelőhelyekre is. Ma a Magyar Nemzeti Múzeumban található a maradványok nagyobbik része, néhányat viszont az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban őriznek.

Image may contain: one or more people, people standing and outdoorAz 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. 1982-ben vált fokozottan védetté az őslénytani és a régészeti leletei alapján. 1987-ben jelent meg nyomtatásban T. Dobosi Viola és Vörös István régészeti revíziója a kőfülkéről. 1990-ben Kárpát József térképezte fel.

Borítókép: Somorjai Ede

Olvasta már?

A kesztölci pingpongosok a megyei élvonalban

A második helyre küzdötte fel magát az idén debütáló Keszölc SE. Az egyéni listán is kiváló helyezéseket ért el Kara Zoltán, Teicht Zsolt, Kochnyák Sándor, Kovács Pál, Bakos György, Vereckei Gábor, Kochnyák Tamás, és Papp Zsolt.