Olyan sok szeretettel írsz a dolgozatodban Kesztölcről, honnan a kötődés?

Esztergomban születtem. 13 éves koromig Dorogon éltem családommal. Szüleim mind ketten pedagógusok, a dorogi Petőfi Iskolában tanítanak. 2003 karácsonyán költöztünk Kesztölcre. Mivel előtte panellakásban laktunk, úgy éreztük magunkat éveken keresztül a kert nyújtotta szabadságnak köszönhetően, mint ha állandóan nyaralnánk.

Két húgom van. Az idősebbik a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőszakának hallgatója, a kisebbik pedig a BME építészmérnöki szakát kezdte el tavaly szeptemberben. 2015-ben megházasodtam, férjemmel Győrbe költöztünk. Kis családunk most már több mint egy éve egy gyönyörű kislánnyal bővült. Az anyaság mellett a győri egyetem Zeneművészeti karán folytatom a tanulmányaimat.

Bár az élet elsodort a faluból, szüleimnek és testvéreimnek köszönhetően a mai napig gyakori vendégje vagyok Kesztölcnek.

Hol tanultál?

Az esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumban érettségiztem. Középiskola után tanulmányaimat az ELTE földrajz-történelem szakán folytattam. Másodéves hallgató voltam, amikor felvételt nyertem a budapesti Bartók Béla Konzervatórium klasszikus magánének szakjára. Geográfus diplomám megszerzése után a zenei pálya mellett döntöttem. Jelenleg a győri Széchenyi Egyetem Zeneművészeti Karának vagyok negyedéves énekszakos hallgatója.

Hogyan merült fel benned, hogy a Pilisről írj?

Sok téma felmerült, amikor az egyetem vége felé közeledtem. Abban biztos voltam, hogy olyan dologról szeretnék írni, ami mind lelkileg, mind pedig fizikailag közel áll hozzám. Mivel gyerekkoromtól kezdve jártam családommal a Pilist és annak barlangjait arra az elhatározásra jutottam, hogy az otthonomat körülvevő hegyek természeti csodáit és érdekességeit fogom ismertetni egy általam kijelölt útvonal mentén.

Mit jelent számodra a Pilis?

Otthont, biztonságot és nyugalmat. Bármikor Kesztölc felé utazunk, ahogy meglátom a Kétágút, megdobban a szívem, mert tudom, haza érkeztem.

Vannak olyan személyes élmények a hegységről, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?

Számtalan gyerekkori emlék köt ide. Családi-, baráti túrázás, gombászás, vagy sütögetés a Fekete-hegyen. Két konkrét történetet szívesen elmesélek. Az egyik, talán legkorábbi emlékem az a Sátorkőpusztai - barlanggal kapcsolatos. 1996-ban történet, ekkor voltam 6 éves, a barlang pedig felfedezésének 50. évfordulóját ünnepelte. Erre a nagy eseményre hivatalos volt az egyik felfedező Jakucs László geológus. Lent a barlang nagytermében ő avatott engem barlangásszá. Az ünnepség a barlang mellett folytatódott, ahol St. Martint hallhattam élőben szaxofonozni. Ez akkora hatással volt rám, hogy 2 évvel később, amikor beírattak a zeneiskolában a szaxofont szerettem volna hangszeremnek, de az túl nagy volt hozzám, így annak kistestvérével, a klarinéttal kezdtem meg zenei pályafutásomat.

A másik történet az a közelmúltban történt. Az énekfelvételim előtt álltam. Nagyon nagy teher volt a vállamon, mert fogadalmat kötöttem: Ha nem vesznek fel, akkor feladom a zenével kapcsolatos álmomat. Fogtam magamat a megpróbáltatás előtt három nappal és nekivágtam az erdőnek. Csönd volt és nyugalom. Még most is érzem az erdő illatát, hallom a madárzsibongást és látom az őzet elfutni mellettem, amikor erre a napra visszagondolok. Sikerült kisétálnom magamból a feszültséget Ez nagyban hozzájárult a sikeres felvételimhez.

Hogyan készült a dolgozat?

Féléven keresztül, szinte minden napom a szakdolgozat körül forgott. Szerettem volna az egyetemi konzulensem mellé egy olyan külső konzulenst, aki helybéli és mélyebben ismeri a hegységet. Így ismerkedtem meg Varga Lászlóval, aki Únyon földrajz-történelem szakos tanár.  Ő egy élő lexikon volt számomra. Nem volt olyan kérdés, amire ne tudta volna a választ.

Féléven keresztül az összes hétvégémet, szabadidőmet a terep bejárásával, megfigyelésével töltöttem. Kijelöltük Lacival az útvonalat, aminek az volt a célja, hogy minél több és különbözőbb, a Pilisre legjellemzőbb természeti értékeket érintsen. Ezen számtalanszor végig mentem, hol egyedül, hol családostul. A legemlékezetesebb túra az volt, amikor velem jött a konzulensem. Vittem magammal a diktafonomat, ő meg csak mondta-mondta, mesélte én meg ittam a szavait.

Milyen visszhangja volt a dolgozatodnak?

A diplomamunkám megvédésekor, professzoraimtól sok pozitív visszajelzést kaptam. Mivel ilyen fajta részletes leírás nincsen erről a területről, megfordult a fejemben, hogy esetleg kilehetne adni, hogy mások is megismerjék az otthonomat körbe vevő természeti csodákat. Mivel a zenei pálya mellett döntöttem, elfelejtődött ez az álom. Akkor jutott újra eszembe, amikor őssze megkerestél, hogy megtaláltad az interneten a dolgozatomat és szívesen segítenél a kiadásában a Virágzó Kesztölc Egyesülettel.

A könyved kiadásának támogatására koncertet fogsz adni Kesztölcön. Mióta énekelsz?

Amióta csak az eszemet tudom. A zenei alapokat és az éneklés szeretetét a dorogi Zrínyi Ilona Általános Iskolában kaptam meg. Valamikor középiskolában kezdtem el magánénekre járni Orth Miklóshoz a dorogi Zeneiskolába. Innen felvételt nyertem a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban, ahol Kovács Brigitta volt a tanárom. Jelenleg a győri Széchenyi István Egyetem Zeneművészeti Karának vagyok hallgatója. Mesterem Szabó Magda, aki azon túl, hogy fantasztikus énektanár, szintén környékbeli.

Kik fognak fellépni a koncerten?

A győri Zeneművészetikar ének tanszakja

Mikor jelenik meg a könyv?

Az előrejelzések szerint 2018 májusában.

Hol lesz kapható?

Kesztölcön az Erdészházban, vásárokon, és az interneten is meg lehet majd rendelni.