Nebehaj Lajosként született Kesztölcön, 1921-ben. Kilencven éves korában is hetente járt Kesztölcre, szerdánként a szülői házban töltötte az időt. Kirándult, csipegetett az elvadult szőlőből, beszélgetett a szomszédokkal. Messze jutott Kesztölctől, irodalomtörténész lett, a nemzetközi porondon szerepelt, de itt érezte otthon igazán magát. 2014-ben halt meg.

1921. január 21-én születtem Kesztölcön. Édesapám bányász volt. 1924-ben családunk Franciaországba emigrált. Itt végeztem el az elemi iskolát. 1933-tól 1940-ig bányában dolgoztam.

1941-től 1942-ig Berlinben, kábelgyárban gyári munkás voltam.1942-ben Magyarországra tértünk vissza.1943-tól 1947-ig különböző gyárakban dolgoztam segédmunkásként.

1946-ban iratkoztam be és végeztem el az ELTE munkásegyetemet. 1947-1948-ig a budapesti bölcsészkaron francia-orosz szakos hallgató voltam.

1948-tól 1951-ig a Szovjetunióban, a szverdlovszki egyetem orosz nyelv és irodalom szakán tanultam.  Ösztöndijamat megszakították és hazahívtak. Tanulmányaimat a Lenin Intézetben fejeztem be, 1952-ben. 1952-1954-ben a Lenin Intézet, majd a Pedagógiai Főiskola tanársegéde lettem. 1954-ben az MTA. Irodalomtörténeti Dokumentációs Központba kerültem. 1955 novemberétől 1956 decemberéig  a Magyar Tudományos Akadémia   személyzeti főosztályának vezetőjeként dolgoztam.

1956 decemberétől az Irodalomtudományi Intézet kutatója lettem. Itt dolgoztam nyugdijba menetelemig, 1988-ig.

.Tudományos érdeklődésemet kezdetben az orosz forradalmi demokraták esztétikája kötötte le. E tárgykörből írtam meg egyetemi szakdolgozatomat. 1959-ben tanulmányt írtam az Adatok az orosz forradalmi demokraták múltszázadi magyarországi fogadtatásához címmel. Később egyre inkább  az irodalomelmélet általános kérdései foglalkoztattak.

1959-ben az Irodalomtudományi Intézet Elméleti csoportjának, majd 1962-től Irodalomelméleti Osztályának vezetője lettem.

Ezidőtájban az egyik alapvető irodalomelméleti probléma a realizmus kérdésben csúcsosodott. Több irásban ismertettem a keleten és nyugaton megjelenő a realizmust érintő írásokat  és vitákat. E kérdéskörből élénk vita alakult ki a mi irodalomtudományunkban is. Néhány tanulmányban én is kifejtettem saját nézetemet. Ezekről a vitákról kötetet szerkesztetten : A szocializmus irodalma cimmel. /1966/

Több írásom jelent meg az irodalomelmélet tárgyáról és módszeréről,  majd az irodalomtudodmány korszerűsítésének problémái felé fordultam. Az összehasonlító irodalomtörténet elvi kérdései vizsgálatába fogtam. Az Irodalomtudományi Intézet komparatisztikai tevékenységében aktív részt vettem. Konferenciák szervezésében közreműködtem. Az AILC /Az összehasonlító irodalomtörténet nemzetközi társulata/ számos kongresszusán vettem részt és mindegyiken előadást tartottam.

Az információelmélet térhódítása és annak egyre növekvő szerepe a társadalomtudományokban arra késztetett, hogy tanulmányt írjak: Kibernetika és művészet címmel. /Megjelent szlovák nyelven is/

E ténykedésem eredményei az Irodalomelmélet - korszerü művészet c. kötetemben jelentek meg /1967/.

A 60-as évek közepén hozzáfogtam az Irodalomtudomány című kollektív tanulmánykötet megtervezéséhez és megvalósításához, amely a XX. sz. irodalomtudományi iskolákat és módszereket mutatja be. E nagysikerű kötet 1970-ben látott napvilágot.

Az irodalomelmélet története kezdett érdekelni. 1966-ban megjelent Az orosz formalista iskola című tanulmányom. /angol, lengyel és vietnámi nyelven is/.

Eközben 1969-ben megvédtem : Az irodalmiság problémája az irodalomtudományban c. kandidátusi disszertációmat.

A Szovjetunióban éppúgy mint Franciaországban és általában nyugaton a 70-es évek elején a társadalomtudományokban egyre nagyobb teret hódított a szemiotikai szemlélet. Irodalomelméleti Osztályunk bekapcsolódott ilyen jellegű kutatásokba. 1973-ban a Helikon c. folyóiratunk különszámot szentelt a külföldön zajló irodalomszemiotikai kutatások bemutatására. Magam írtam e szám bevezető tanulmányát Jeltudomány és irodalomtudomány. /Helikon 1973/. 1974-ben A Helikonban napvilágot látott A mű jelentése és kompozíciója cimű tanulmányom.

A moszkvai Gorkij  Intézet és Intézetünk Irodalomelméleti Osztálya egy  közös szemiotikai tanulmánykötet létrehozását vette tervbe. A kötet szerkesztésére Meletyinszkijt meg engem bíztak meg. 1977-ben Moszkvában megjelent Szemiotyika i hudozsesztvennoje tvorcsesztvo cimmel az orosz változat, 1979-ben pedig magyarul Szemiotika és művészet címmel.  A kötetben megjelent írásom címe A mű jelentése és kompozíciója. /Szlovákul1981-ben jelent meg a Slovenska Literatura-ban,  és spanyolul, Havanná-ban,  Sobre el significado y la composición de la obra címmel  a Criterios , 1986 13-20. számában/..

Kezdeményezésemre Irodalomelméleti Osztályunk konferenciát rendezett az irodalomtudomány módszereiről. Erre a rendezvényre írtam : Az irodalomtudomány mint metatudomány című tanulmányt, /1980/ Ez a tanulmányom megjelent franciául,  csehül, bolgárul és vietnámiul.

Veres Andrással közösen szerkesztettük A marxista irodalomelmélet története című tanulmánykötetet. A kötet 1981-ben jelent meg. /A kötetben megjelent A szovjet irodalomszociológiai törekvéseiről szóló tanulmányom/.

Számtalan nemzetközi irodalomtudományi, komparatisztikai konferencián és kongresszuson vettem részt.

1988-ben mentem nyugíjba. Azóta is több irodalomelméleti tanulmányom jelent meg itthon és külföldön.

 

 

 

Olvasta már?

Klányi Sándor

Kedélyes örökmozgó, keménykötésű, mintha Bruce Willis egyik filmjéből lépett volna elő. Kesztölc polgármestere volt 1999-től 2006-ig.

Gimeskövi Károly

Gimeskövi Károly, mezőgazdasági mérnök, szőlő- és bortermelő, a pilisi táj szerelmese.  A helyi termelõszövetkezet átalakulásakor kezdett az egykori TSZ-elnök a borászattal foglalkozni....

Hernádi Zsolt

A MOL elnök-vezérigazgatója Kesztölcön kezdte a karrierjét, elletőként. A Heti Válaszban így emlékszik ezekre az időkre:

Fuzik János

1957-ben született Kesztölcön, újságíró. 1999-től az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke. 2014-től a Parlament Magyarországi Nemzetiségek Bizottságának elnöke.

Csapó Csaba

Csapó Csaba történész Kesztölcön él, az ELTE-n tanít, az első világháború előtti korszak magyar történetével foglalkozik. Alábbiakban az önéletrajza.