Átlépve

Voltak határok, kívül, belül:
már szabad vagyok szárnyalok
azúrkék felhők alatt messze, hol
a kék tenger habjai nyaldossák
lábaim, s nem marad nyom utánam:
mint őszi pára, eltűnök már, s nem
leszek többé „sorscsapás” és gond
másnak, magamnak, lépek lassan egyre
beljebb a végtelenbe, szemben a
nappal melybe belenézek vörösen,
és ahogy a víz habzó fodrai egyre
jobban magukba fogadnak, átölelve
mint sosem volt igaz hű szerető,
leszek egyre kisebb a mennyei
kékségbe burkolózva, és mikor
már nyakam köré mint kötél
csavarodnak a körhullámok,
egy örömsóhaj száll fel az égig :
immár itt a rég vágyott pillanat,
egyesülhetek kék ég és a tenger
egybeérő horizontjával, s mikor
már lábam alatt is lágy hullámok
kavarnak mint ezernyi gondolatok,
elengedem és átadom magam
átlépve, megérkezve a végtelenbe.

Olvasta már?

Egy hatalmas kesztölci pofon története

Mozgalmas hely volt száz éve Kesztölc, ez derül ki Csapó Csaba történész új kutatásaiból. A Csillaghullás Fesztiválon érdekességeket hallhatunk Kesztölc történetéből. Ízelítőnek egy 1923-as cikket ajánlunk. 

Aki lejegyezte a kesztölci dalokat: Király Kata

Augusztus 19-én Kesztölcön mutatja be Király Kata új könyvét a kesztölci népdalkincsről. A gyűjtemény teljes képet ad a kesztölci szlovák népdalokról. Király Katával Nyírő András beszélgetett

Bárkányi Zoltán: Nagyapám történetei

Bárkányi Valkán Zoltán két kesztölci történetet írt meg a Csillaghullás Minifesztivál alkalmából. A novellát augusztus 11-én Kara József fogja felolvasni.