Átlépve

Voltak határok, kívül, belül:
már szabad vagyok szárnyalok
azúrkék felhők alatt messze, hol
a kék tenger habjai nyaldossák
lábaim, s nem marad nyom utánam:
mint őszi pára, eltűnök már, s nem
leszek többé „sorscsapás” és gond
másnak, magamnak, lépek lassan egyre
beljebb a végtelenbe, szemben a
nappal melybe belenézek vörösen,
és ahogy a víz habzó fodrai egyre
jobban magukba fogadnak, átölelve
mint sosem volt igaz hű szerető,
leszek egyre kisebb a mennyei
kékségbe burkolózva, és mikor
már nyakam köré mint kötél
csavarodnak a körhullámok,
egy örömsóhaj száll fel az égig :
immár itt a rég vágyott pillanat,
egyesülhetek kék ég és a tenger
egybeérő horizontjával, s mikor
már lábam alatt is lágy hullámok
kavarnak mint ezernyi gondolatok,
elengedem és átadom magam
átlépve, megérkezve a végtelenbe.

Olvasta már?

Itt az új esztendő

Tóth Tibor festményével és Makovics János versével köszöntjük az új esztendőt.

Könyv készül a kesztölci hegyekről

Süttő Ildinek otthont, biztonságot, nyugalmat jelentenek a kesztölci hegyek. Szakdolgozatát a Pilis természeti kincseiről írta. Ezt a művet fogja kiadni májusban a Virágzó Kesztölc Egyesület. A szerzővel Nyírő András beszélgetett.

Karácsonyi vacsora

Bárkányi Valkán Zoltán novellája egy régi kesztölci karácsonyt idéz.

Áldott, békés karácsonyt!

Tóth Tibor téli festményével, Makovics János karácsonyi verseivel kívánunk áldott, békés karácsonyt olvasóinknak.