Legyünk akár megszállott túrázók, vagy alkalmi kirándulók egy közös bennünk: mindig szeretjük az újat, a kevésbé ismertet felfedezni. Ezen a túraútvonalon nem kell olyan népes emberseregre számítanunk, mint a Dobogókő környéki útvonalakon, így élvezhetjük a természet békéjét és meghittségét.

Különlegessége, hogy két irányból is megközelíthető az útvonal, így saját magunk igényeire szabhatjuk a kiindulópontunkat. Mi Pilismarótról indulunk, s egészen Pilisszentlélekig túrázunk, de ez akár meg is fordítható, terveinktől függően.

A Duna mentén fekvő Pilismarót igazi téli arcát mutatja amikor megérkezünk, mindenhol serényen füstölnek a kémények a háztetőkön, s bizony mi is tempósan kapkodjuk lábainkat a mínuszokban.

A faluból kiérve a piros jelzésen haladunk a Miklós deák-völgyben, s közben gyönyörködünk a télies arcát mutató erdőben és a Somos-árok patakmedrében. A Nagy-Hábod dombjai mögül előbukkanó nap élénk kontrasztot fest a fák csupasz ágai köré.

Érdekesség, hogy ezek a Pilismarót környéki hegyek is a Duna-Ipoly Nemzeti Park részét képezik. A Millenáris emlékműig aszfaltozott erdészeti út vezet, itt kicsit megpihenünk és kortyolunk meleg teánkból, amit a termosz – szerencsére – jó melegen tart. Szükségünk is van az energiára egy-egy ilyen hideg, téli túra alkalmával.

Az útvonal az erdőben folytatódik, erre remekül karbantartott táblák hívják fel a figyelmet. Vidáman csörgedező patak keresztezi utunkat, a medrében ázó fatörzseken élő mohákat már megérintette a dér. Az apró jégkristályok meseszerűen vegyülnek a zöld növény apró levelei közé.

A csendet csak a talpunk alatt fagyottan ropogó falevelek hangja töri meg. Hosszas gyaloglásunkat népes szarvascsorda felbukkanása teszi izgalmassá. Balerinát megszégyenítő kecsességgel szökellnek át előttünk az ösvényen, közeledtünkre hamar elillannak az erdő sűrűjébe. Ez a nem mindennapi látvány is alátámasztja, hogy ezt az útvonalat kevesebb turista tapossa, mint a Pilis más, közkedvelt vidékeit.

A Hirsch-orom előtti szakasz erősen emelkedik, de minden erőfeszítésünkért kárpótol a panoráma, amely a magasból tárul elénk. Bár nincsen teljesen tiszta kilátásunk a felszálló párától, egyáltalán nem bánjuk, hiszen így még titokzatosabb, vadregényesebb arcát mutatja a környék.

A Hirsch-orom csúcsán egy obeliszk áll, melyet 1896-ban emelt a Pilismaróti Magyar Királyi Erdészet, Magyarország ezer éves fennállásának alkalmából, nagyságos Hirsch István főerdő tanácsos tiszteletére.

Miután feltöltekeztünk az elénk táruló szépségekkel utunkat az Égett-hárs irányába vesszük. Végig festői táj tárul elénk, hiszen a hegy gerincén haladunk. Az Égett-hárshoz érve elhagyjuk az eddigi piros jelzést és a zöld jelzésen haladunk tovább. A távolban már hallani lehet az autók hangját, hiszen lassan közeledünk túránk végállomásához a Két-bükkfa-nyereghez.

Lábainkat megpihentetjük a kis erdei kunyhóra emlékeztető buszállomáson, s miközben várakozunk a hazafelé tartó járatra, a közeli fák ágain ugráló cinkék szórakoztatnak bennünket.

A sétától felfrissülten és a természet energiáival feltöltekezve nézünk szembe a dolgos mindennapok kihívásaival. Ne rettenjünk meg a kint repkedő mínuszoktól, ilyenkor is szüksége van az immunrendszerünknek a szabadtéri mozgásra.

Fotó: Ilycsin Zsuzsa, Ilycsin László