Szlovák pávakörünk néhány hónappal megalakulása után tatabányai fellépésével szinte egy csapásra országos hírnévre tett szert. E sikeréről tudósított Bárkányi Valkán Zoltán a Ľudové noviny c. országos szlovák hetilap 1972. január 27-én megjelent számának első oldalán.

A Vyletel vták (Felröpült a madár) országos szlovák népdalverseny megyei selejtezői a végükhöz közelednek - írta a szerző. - Múlt héten szombaton és vasárnap (január 15-16-án) Tatabányán (Bánhidán) vetélkedtek egymással a Komárom megyei döntőbe jutott szlovák énekkarok és szólisták.

A tatabányai megyei szlovák népdalverseny iránt akkora volt az érdeklődés, hogy másfél héttel a fellépések előtt már nem lehetett belépőjegyet venni. Köztudott volt ugyanis, hogy a bánhidai művelődési házban erős ellenfelek találkoznak: gazdag hagyománnyal rendelkező, színvonalas énekkarok és tehetséges, kellemes hangú szólisták. A helyi énekkar, amely mögött sokéves sikeres múlt állt, ugyanúgy csalogatta a művelődési házba az érdeklődőket, mint a piliscsévi, tardosbányai, sárisápi vagy kesztölci énekkarok és szólisták jó híre. Mindegyik együttesről köztudott volt, hogy az utóbbi hónapokban mindent elkövetett, hogy itt sikeresen szerepeljen, s itteni teljesítménye alapján képviselhesse lakóhelyét Budapesten, a Vyletel vták szlovák népdalverseny országos döntőjében.

Vasárnap több mint négyszáz érdeklődő zsúfolódott össze a bánhidai művelődési ház nagytermébe, s várta az énekesek fellépését. A jelenlevőket Salamon Hugóné, a városi tanács elnöke, országgyűlési képviselő üdvözölte s nyitotta meg a rendezvényt…

Ezután került sor a megye öt szlovák nemzetiségű települése énekeseinek nemes vetélkedőjére. A közönségnek legelsőként a piliscsévi énekkar mutatkozott be, amely gyönyörű helyi szlovák népdalokkal, kulturált előadásmóddal lepte meg a zsűrit, s nyerte meg a közönség rokonszenvét. Nem kisebb elismerést kapott az Esztergomban lakó, de kesztölci születésű Hevesiné Janda Ilona, aki kesztölci népdalaival s gyönyörű hangjával szinte elkápráztatta a közönséget.

Az énekesek versengését pihenésképpen megszakította a helyi, bánhidai szlovák táncegyüttes fellépése, amely két, eddig még elő nem adott koreográfiát mutatott be. A táncosok helyét ezután újra az énekesek foglalták el. A közönség fergeteges tapssal jutalmazta a tardosbányai énekkar teljesítményét. A színpadon ezután a helyi, bánhidai szólisták, az énekes Lois Jánosné és a szájharmonikás Benkovics Ferenc következtek.

A szünet után léptek színpadra a kesztölci énekesek, akik gyönyörű helyi nyugatszlovák népdalaikkal és a többszólamú előadásmóddal elnyerték a zsűri elismerését s a közönség lelkes tapsát. Sikeresen mutatkozott be a sárisápi és a bánhidai énekkar is. Az előbbit fúvószenekar, az utóbbit vonós zenekar kísérte. A helyi énekes duót, Lois Jánosnét és Tarnovetz Ferencet, a közönség alig akarta leengedni a színpadról. A zsűri egyre nehezebb helyzetbe került. Az egész programban ugyanis megközelítően azonos színvonalú együttesek és szólisták vetélkedtek. Nem csoda hát, hogy a közönség lélegzetét is visszafojtva várta a négytagú zsűri ítéletét. Eszerint Komárom megyét Budapesten, a szlovák népdalverseny országos döntőjében a kesztölci és a piliscsévi énekkar képviseli, a szólisták kategóriáját Hevesiné Janda Ilona és a Lois Jánosné - Tarnovetz Ferenc duó nyerte meg…

A többi együttes és szólista sikeres szerepléséért a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének dicsérő oklevelét kapta…

(Szlovákból fordította a szerző)

A szerző megjegyzése: 1972. február 19-én Budapesten a MOM Sakasits Árpád Művelődési Házban megtartott Vyletel vták országos szlovák népdalverseny döntőjében a kesztölci énekkar kategóriájában a negyedik, a szólisták versenyében Hevesiné Janda Ilona a második helyen végzett.