Örömmel láttam, hogy milyen sok dokumentum elérhető az interneten. Honlapunk szerkesztőinek a kezébe épp egy olyan kikényszerített hazug dokumentum került, ami sokat megmagyaráz az ötvenes évekből, és abból, hogy milyen indulatok hajtották 56 felkelőit. A levéltár összes anyagát nem értelmezhetjük, de ezt az egyet helyezzük el a történelmi összefüggéseibe!
A kesztölci honlapra feltett Kesztölc anno cikkben példaként felhozott levél arról szól, hogy a faluban az 50-es évek legelején a szülők, pártok, stb. tiltakoznak az ellen, hogy a falu iskolája szlovák tanítási nyelvű legyen, s érveket sorolnak fel tiltakozásuk alátámasztására.
A tiltakozás hátteréről tudni kell, hogy 1948-50-ben szervezték az egész országban a nemzetiségi nyelvoktatást, a nemzetiségi iskolahálózatot. (Addig csak az evangélikus egyház által fenntartott néhány iskolában tanították a szlovák nyelvet.) Felmérés folyt tehát annak megállapítására, hogy melyik községben lehetne a nemzetiségi nyelv több tantárgy tanítási nyelve is. (Megjegyzem, ehhez az országban a szlovák pedagógusok hiánya miatt gyakorlatilag sehol sem voltak meg a feltételek).
A kesztölciek tiltakozó levele is ennek a felmérésnek tulajdonítható. Valószínű, hogy az iskola igazgatója, a pedagógusok is megijedtek attól, ha az iskola tanítási nyelve szlovák lesz, és ők, nem ismerve a nyelvet, elveszthetik állásukat. A szülőket, iskolaszéket, s másokat is meg lehetett nyerni a tiltakozáshoz.
A levélben aztán igaztalan s nevetséges tényekkel igazolják tiltakozásukat. Röviden sorolom: az állítják, hogy az iskola 396 tanulójából csak 53 szlovák anyanyelvű. (Az 1930-as népszámlálási adatok szerint Kesztölc lakosságának 94 százaléka, 1941-ben 75 százaléka vallotta magát szlováknak. A faluba 1946-48-ban csak 6 magyar családot telepítettek). Azt állítják, hogy minden gyerek tud magyarul, de a tanítás ne folyjon szlovákul, mert az hátrányos lenne a gyerek további érvényesülése szempontjából. (Ebben lehet igazság is).
„Kesztölcöt, kis szigetet, magyar települések veszik körül” – írták. Nem vették, mert Esztergomot kivéve, egyik szomszéd falu sem volt magyar, még Dorogot is felerészben svábok lakták. A dokumentum végső érve az volt a nyelvoktatás ellen, hogy a szülők féltek az esetleges kitelepítéstől. Ez bizony nagy badarság volt.
A lakosságcsere idején Magyarország határozottan ellenezte az akciót, s minden lehető módon gátolta. A magyarországi szlovákok mindegyike egyébként önként, saját akaratából települt Szlovákiába.