Schuszter Lóri így emlékszik vissza a fesztiválra:
A dorogi KISZ-esek kitalálták, hogy rockfesztivált csinálnak. Meghívtak tizenhárom zenekart, köztük külföldi bandákat, de rajtunk kívül ott volt az Edda, a Piramis és a Karthago is. Ez rendben is van, ám fogalmuk sem volt arról, hogyan kell egy ilyen eseményt megszervezni, lebonyolítani. Színhelyként a Schmidt- villa parkját választották, ahol mindössze egyetlen vízcsap üzemelt. Miután az sem működött rendesen, vagyis folyamatosan csöpögött, idővel jó kis dagonya, sár keletkezett. Összetákoltak valami rozoga színpadot, s ezzel számukra véget is ért a szervezés. Arra pedig végképp nem számítottak, hogy az esemény előtt két nappal több ezer ember megszállja a várost. Először megjelentek az „előörsök”, aztán egyre többen és többen jöttek. 

Mintegy negyvenezer (!) jegyet értékesítettek a szervezők. Ennek következményeként a város boltjaiból kiürültek az alapvető élelmiszerek, a fesztiválozók gyakorlatilag mindent felzabáltak. A szálláshelyek dugig teltek, s még a minimális higiéniai követelményeknek sem voltak képesek megfelelni. Gondold végig, hogy adott egy nyolcezres lélekszámú település, és ehhez hozzácsapódik ennek a többszöröse! Előfordult, hogy magánszemélyek adtak vizet, ennivalót a gyerekeknek. Mindemellett a színpad szét akart esni műsor közben. Az Omega technikusa, Béka, több srác segítségével akadályozta ezt meg olyan módon, hogy a műsor közben különböző rönkökkel, fagerendákkal támasztották alá a szerkezetet. 

Történt- e valamilyen rendbontás, vagy ahogyan a rendőrségi jelentések fogalmaztak akkoriban „különleges esemény”?

Nem, semmi ilyesmi nem történt azon túlmenően, hogy a város felbolydult arra a hétvégére. Épp elég volt az a káosz, amit a túlterheltség okozott a településnek. A fesztiválról egyébként Pártfogolt címmel film készült, de fotókiállítást is rendeztek belőle.