A tank megtette a kötelességét, a tank elment. Utoljára meglóbálta az ágyúját, elköszönt Kesztölctől. A bálákból alom lesz, a szalmatank már csak emlékezetünkben él, ahogy elődje, az a bizonyos 56-os honvédő tank.
Csak a legendák élnek örökké. A szalmatank sem maradhatott itt a világ végéig. Tudtuk előre, és most mégis hiányoljuk. Őrizte a falu bejáratát, emlékeztetett az 56-os legendára, a nagy időkre, amikor Kesztölc megmutatta a világnak, hogy a szabadság mindennél fontosabb. Az akkoriak az életükkel és sok év börtönnel fizettek ezért a megmutatásért.
Az Ő emlékük előtt tisztelegett a Kesztölci Borklub a szalmatankkal. Ország-világ a csodájára járt, sehol e hazában nem építettek szalmabálából tankot csak itt, Kesztölcön. Tv-hiradók, országos napilapok, internetes újságok számoltak be róla, ezernyi fénykép készült a tankunkról.
A tank beteljesítette a hivatását, itt volt az ideje, hogy nyugdíjba vonuljon, és a békét szolgálja. Mögötte a Lencsehegyi úton ott figyelmeztet továbbra is a közlekedési tábla, Tankkal behajtani tilos. Kesztölc külön köztársaság volt, és az is marad. Vidám, barátságos hely, finom borokkal, szép hegyekkel, ezeréves történelemmel, aminek része a szalmatank legendája.