A Pilis dél-nyugati lába már a rómaiak előtt is lakott terület volt. Az Árpád-korban Kesztölc Esztergomhoz tartozott. Boldog Özséb esztergomi kanonok, itt, Klastormpusztán alapította a Pálos rendet. A Szent Kereszt kolostor romjai ma is megtalálhatóak, minden ősszel szent misét tartanak itt a pálosok.

A török háborúk után elnéptelenedett Kesztölc. A falu új élete az 1700-as években kezdődött, amikor szlovák telepesek népesítették be. A plébánián található anyakönyvek szerint Simonekek, Minczérek, Nebehajok, Kochnyákok, Karák költöztek ide. A szlovák telepesek leszármazottai ma is a faluban élnek. 

A szlovák telepesek szőlészkedtek, borászkodtak, gazdálkodtak. Az 1800-as évek végén a filoxéra járvány kipusztította a szőlőt. A gazdák újratelepítették a szőlőket, de gazdasági biztonságuk érdekében két lábra álltak: a környékbeli bányákban is munkát vállaltak. A harmincas évek gazdasági válságában sokan franciaországi és belgiumi bányákban kerestek munkát. A visszatérők az összegyűjtött pénzből a negyvenes években új házakat építettek, így jött létre Kesztölc Csurgó része, az Esztergomi út mentén. 

A két világháborúban a kesztölci fiatalok is részt vettek, hősi halottainknak a Szabadság téri emlékmű tiszteleg. Az alapvetően baloldali beállítottságú bányászokat sokkolta, hogy a második világháború után az oroszok több, mint 400 embert vittek el kényszermunkára. A falut a kitelepítés is átalakította, sok szlovák nemzetiségű család költözött a Felvidékre és magyarok költöztek a helyükre. A földek erőszakos kollektivizálása, a termelőszövetkezet létrehozása felforgatta itt is a tulajdonviszonyokat. Létrejött a kommunista párt helyi szervezete, és a termelőszövetkezet. 1952-ben felforgatás és szervezkedés gyanújával tartóztattak le kesztölci bányászokat.

A felgyülemlett feszültségeket a kesztölciek 1956-ban méltósággal és higgadtan kezelték. Létrehozták a forradalom szervezeteit, ételt vittek a budapesti felkelőknek. A faluban a kommunisták és a felkelők is fegyverkeztek, de végül egy könyvégetésen, és lökdösődésen kívül nem történt atrocitás. Hideg zuhanyként jött a kemény retorzió, halálos ítélettel, és sok év börtönbüntetéssel. Ezt akarták igazolni azzal a hazug kommunista propagandával, miszerint Kesztölcön köztársaságot akartak volna kikiáltani.

A hatvanas-hetvenes években a falu gazdasága fellendült. A Jószerencsét Termelőszövetkezet megerősödött, és országszerte ismert tapétaüzemet hozott létre. A háztájiban művelt kis szőlőparcellákon háztáji szőlészet-borászat folyt. A Lencsehegyi bánya megnyitásával még több munkalehetőség kínálkozott a helyieknek. Az iparosodó Dorog is sok munkalehetőséget kínált a kesztölcieknek.

Kesztölc megtalálta a helyét a rendszerváltás után is. A 117-es út közvetlen összeköttetést nyitott Esztergommal. A kis zsákfalu mára Esztergom és Dorog ipari körzetének agglomerációjává vált. Klastrompuszta felkapott üdülőhely lett az utóbbi húsz évben. A környékbeli nagyüzemek, a Suzuki és a vegyi üzemek sok munkalehetőséget kínálnak. A mezőgazdasági termelés is alkalmazkozodott az új körülményekhez: több sikeres borászat, méhészet és tejgazdaság is működik Kesztölcön. Sokféle, színes közösség dolgozik a faluért: az önkéntes tűzoltóktól a Pávakörig, Kesztölcért Egyesülettől a lelkes Facebook csoportokig. 

Lapozza végig a Kesztölc.net Facebook csoport régi kesztölci képgyűjteményét. Érdemes megnézni a képek mellett a hozzászólásokat, látni a megilletődöttséget, amikor a modern technológia világában hirtelen rátalálunk a múltunkra.