Keresztelő János a Messiásról és a Lélek eljöveteléről beszél (Mk 1,7-8). Tanúskodik: "láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá s rajta is maradt". (Jn 1,32). a Lélek Felkentté (=Messiás, Krisztus) teszi Jézust, és mivel birtokolja a Lelket, meg is adhatja azt az embereknek.

Erről beszél Nikodémusnak (Jn 3,5-8) és a szamariai asszonynak (Jn 4,5-14). A Sátoros ünnepen élő vizet (Lélek) ígér a szomjazóknak (Jn 7,37-39). Minden tettét a Lélek erejében, a Lélek irányításával teszi. A Lélek valóban Rajta nyugszik: Ő a várva-várt Király, a Messiás, a Próféta.

A Lelket teljes mértékben birtokolja, otthon van a Lélekben, a Lélek az Ő saját Lelke. Az Utolsó Vacsora búcsú-beszédében megígéri az apostoloknak, hogy elküldi a Vigasztaló Szentlelket. El kell mennie ehhez, hogy az apostolok megértsék, a Lélek nem egy személytelen erő, hanem egy Jézustól különböző Személy. Amikor a feltámadt Jézus rálehel az apostolokra: "Vegyétek a Szentlelket" (Jn 20,22), az első teremtésre utal.

Akkor ugyanis az ember isteni lehelet formájában kapta meg a Lelket. A Megváltás műve a bűnbocsánatot hozta. Most már lehetséges a Lélek eljövetele. Mennybemenetele előtt Jézus megígéri az apostoloknak a várva-várt Ajándékot: a Lélek kiáradását (Lk 24,49).