Kesztölcről sokaknak a tapétagyár jut eszébe. A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben sokat reklámozott kesztölci tapéta sok akkori lakótelepi lakás hangulatát határozta meg. A reklámfilm egy egész generációnak beégett: ráfröccsen a vérnek látszó kecsap a falra, sikítás, majd apus: - Ne félj, mama, ez KESZTÖLCI TAPÉTA!
Angol nyelvű korabeli dokumentumfilm a tapétagyárról, és a Jószerencsét Termelőszövetkezetről.
Kelenföldi Lászlóval, a tapétagyár egykori vezetőjével készített interjút a Népszabadság 2002-ben. "A felhagyott állattartó telepen, nem is Kesztölcön, hanem már Leányvár határában az NDK-ból importált gépeken néhány év elteltével már 4-5 millió négyzetméternyi tapétát állítottak elő, csaknem százan. Szinte egyetlen magyar gyártóként a nyolcvanas évek közepére piacvezetővé váltak, olyannyira, hogy már a nyugati minőségű és technológiájú tapéták gyártásával is megpróbálkoztak."
A nyomtatás technológiájáról ír rövid blogbejegyzésében Czvitkovits Judit. "A tapétagyártás során három nyomtatási eljárást (mély-, magas- és ofszetnyomás) alkalmaznak, valamennyi eljárásnak olyan rotációs technológiáját, ami végtelen számú előállítást tesz lehetővé, a nyomóhengerek folyamatos, önmagukba visszatérő mintát adnak. A gyártósorokon ezen technológiákat kombinálják."
Az első kesztölci tapétaszaküzlet Újpesten található, és ma is büszkén vallja múltját.
