Az erdők fajösszetételét a termőhely jellege határozza meg, amely egyik fontos tényezője a helyi klíma. Magyarországon az erdészeti tudomány a levegő páratartalma alapján négy klímaosztályt különít el: a bükkös, a gyertyános-tölgyes, a cseres-tölgyes és az erdőssztyepp klímát. A legnagyobb páratartalmú és a legalacsonyabb középhőmérsékletű a bükkös klíma, míg a legszárazabb és legmelegebb az erdőssztyepp. Már a klímaosztályok elnevezése is utal az ott uralkodó fafajokra: a bükkös és a gyertyános-tölgyes klíma alaphelyzetben hegy- és dombvidéki területekre, a cseres-tölgyes alacsonyabb dombvidéki és egyes alföldi részekre, míg az erdőssztyepp jellemzően az alföldi részekre jellemző. Az első három klímacsoport esetében zárt erdőállomány, míg az erdőssztyepp esetében füves részekkel váltakozó facsoportok borítják a földet.

Erdeinkben a klímaosztályok területi arányának változása is már egyértelműen mutatja a felmelegedés hatásait. (A mérések és az előrejelzések az erdészeti hatóság, a Soproni Egyetem és a NAIK Erdészeti Tudományos Intézet adatain alapulnak).

• Míg 1961-ben Magyarország területének 5%-a volt bükkös klímába sorolható, 2010-re ez a szám 2%-ra csökkent. Az előrejelzések szerint pedig a bükkös klíma a 2041-2071 közötti időszakra teljesen eltűnik.
• Ezzel szemben jelentősen nő az erdőssztyepp klíma térfoglalása: 1961-ben 19%, 2010-re már 25% az arány, míg a prognózis a 2041-2071 közötti időszakra már akár 80%-ot vetít előre.
• Ezt úgy kell elképzelni, hogy Magyarországra – a változás jelenlegi ütemével számolva – néhány évtizeden beül a napjainkban Dél-Ukrajnában, Kelet-Romániában uralkodó klimatikus viszonyok lesznek jellemzőek.