Kesztölci Malacvisítók dicsérete, avagy „Ez jó mulatság, férfi munka volt!”

Hagyományt teremtettek azok a kesztölci fiatalok és barátaik, akik immár
harmadik alkalommal szervezik meg a „Malacvisítás” nevű eseményt. A
program gondoskodik a falu „aprajáról – nagyjáról”. A felnőttek végignézhették
a feldolgozás egész folyamatát, kóstolgathatták az elkészült ételeket. A
gyerekek a Művelődési Házban, mint annyiszor, most is kézműveskedhettek az
óvó nénikkel. Az alkalomhoz illő hangulathoz zenei aláfestés is tartozott Kara
Dávid, Szalkay Dávid és zenész társaik játszottak örömzenéket.
A fiúk törekedtek a megfelelő környezet kialakítására. Vidám malacfejes
lufikkal, szalmabálákkal, és a falusi disznóöléseken használt eszközökkel idézték
fel az esemény régi, új hangulatát. A sok gáztűzhely, villanysütő, üst mellett,
működött a” Nagymama sparheltje” (Egy dolgot azonban hiányoltam, a
Pócsföldi Zoli „Soha nem sül meg benne a hurka!- nevű saját készítésű, több
mázsát nyomó kemencéjét- most nem csodálhattuk meg, viszont a hurka
tökéletesen meg volt sütve.)
Az esemény már beépült a falunk téli szórakozásai közé. A szervezőket megilleti
a dicséret. Ők azok, akik nem kérnek, csak adnak. Problémák sorozatát oldják
meg gond nélkül a terület előkészítésétől kezdve az utolsó vendég távozása
utáni takarításig bezárólag.

Kik ők? Hentesek, húsfeldolgozók autószerelők, mezőgazdasági
gépszerelők, borászok, informatikusok, szóval „hobbisták”, akiknek a
célja jó hangulatot teremteni, koccintgatással, kóstolgatással - őket
idézem-„jó bulit csapni” Hát, ez ennél, azért több volt. A szociológusok
ezt közösségteremtésnek nevezik.

Köszönjük Fiúk: Geiszler István, Grosz András, Kara János és fia Kara
János, Mizik Marcell, Noureddine Kertous, Pauler Attila, Pócsföldi
Zoltán, Selmeczi Attila, Szilas Norbert, Szivek Péter,Tóth Zoltán, Vég
Dávid.

                                                                                Radovics Istvánné

Makovics János és Juhász Sándor felvételei.