Kihagyhatatlan résztvevője lett a Kesztölci Törpeharcsák névre hallgató csapat az Annavölgyi Falusi Disznótornak, melynek tagjai idén immár hatodik alkalommal várták ínyencségekkel az érdeklődőket. Kara Balázzsal, az összetartó kis közösség vezetőjével beszélgettünk az ötletes csapatnévről és hogy milyen ételeket lehetett megkóstolni a sátruknál.

Sült vér, kolbász vagy hurka, netán pecsenye és toroskáposzta? – nem lehetett betelni a felhozatallal, annyira változatos ételekkel készültek a X. Annavölgyi Falusi Disznótor résztvevői. A január 25-i rendezvényen összesen tíz csapat, köztük a Kesztölci Törpeharcsák is már kora reggel munkához láttak, hogy látványosan feldolgozzák a sertéshúsokat.

Felmerül a kérdés, hogy mi köze a törpeharcsának a disznóhúshoz? Kara Balázs elmondta, hogy jól ismeri a szervezőket, több évvel ezelőtt gondoltak egyet és a meghívásuknak eleget téve beneveztek az annavölgyi rendezvényre. A baráti körével nyaranta gyakran elmennek horgászni és az egyik évben rengeteg törpeharcsát fogtak, lényegében ez a közös siker adta az ötletes elnevezést. A családtagokból, barátokból álló kesztölci csapat egyébként nemcsak nevében különleges, a tagok egy részét rokoni szálak is fűzik egymáshoz, ami szintén erősíti összetartásukat.

– Gyermekkoromtól kezdve mindig készítettünk apukámmal disznótoros ételeket, azóta is szoktunk disznótorokat tartani otthon. Idén Annavölgyön hagymás sült vért, bőrös és „sima” pecsenyét is lehetett a sátrunknál kóstolni, de sütöttünk kolbászt és hurkát is, illetve volt disznósajt is – mondta.

Kara Balázs megjegyezte: mindig nagyon jó visszajelzéseket kapnak a látogatóktól, az előző években volt például egy idősebb hölgy, aki minden alkalommal akár több órát várt arra, hogy megkóstolhassa a disznósajtot. A látogatók már tudják, hogy aki szeretne enni egy finomat, annak fel kell keresni a kesztölci sátrat is.

Walczer Patrik

(Borítókép: Pálmai Róbert/Jelzek Közösségfejlesztő Egyesület Facebook oldala)